Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)

S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire

A festő függönyöket azután a hátsó szobákban a mintás karton, elől pedig a fehér gyolcs, majd a csipke váltotta fel. A hátsó szobák ablakait nem mindig takarta függöny, mivel gyakran szépen megmunkált vas ablaktábla szolgálta itt a védelmet, a ház belsejének eltakarását. A sublótok tetejét apró tárgyakkal rakták tele, amelyekből esetenként a kászlikra is jutott. Ilyen apró tárgyak voltak a búcsúban vett kisméretű fazekas készítmények, korsók, csuprok, búcsúi emlékek. Került ide üvegből való virágváza, csutora, díszített fűszertartó, esetenként üvegtál, réz és ún. fújt üveg (vékony, festett, hutában készült) gyertyatartók, sőt, még egy-egy fürdőpohár is felbukkant, de szívesen tettek ide családi képeket. Utóbbiakat bekeretezve a tükör mellé is elhelyezték, sőt két oldalról körülvették velük a tükröt. Nemcsak számukat tekintve, hanem változatosságban is leggazdagabb együttest a szakrális tárgyak alkották. Ezek részben a falra a sarokpad fölötti részre, részben az ágyak fölé, részben pedig a sublótra kerültek, de előfordultak a szekrény tetejére elhelyezett szakrális tárgyak, ábrázolások is. Mind az első szobában, mind a hátsó szobában a sarokpadok fölötti falfelületen, továbbá elől a sublóton valóságos házi oltárt hoztak létre, ahol a templomban látott kép és szobor elhelyezéseket igyekeztek megvalósítani úgy, hogy az ábrázolások között rangsort alakítottak ki. Ennek értelmében mindig a legdivatosabbak kerültek a fő helyre és a divat változásával helyükbe újakat tettek, míg ezeket a hátsó szoba falán, ha viszont onnan is kiszorultak, akkor esetleg a présházban helyezték el őket. A nagyszámú és különféle, változatos ábrázolás nemcsak a szobák falán fért meg jól egymás mellett, hanem az egyének és a családok hitéletében, vallásos világában is. Valamennyinek megvolt a funkciója mindazon túl, hogy a hitélet elmélyítését, a vallásos tanítást szolgálták, Bálint Sándor szavaival „istenes életre késztettek". Segítették az imádkozót a láthatatlan elképzelésében, felidézték a szentek példamutató, követésre ösztönző életét, tiszteletet ébresztettek a képeken láthatók személye, tettei iránt. Ezekhez a vallásos ábrázolásokhoz viszonylag olcsón juthattak hozzá a búcsúkon, vásárokon a kegyszereket árusítók sátraiban, továbbá vándor árusoktól. Szokássá vált a szentképek ajándékozása is, általában házasságkötéskor. Ezeknek a képeknek, szobroknak előképei a középkor és a barokk művészetében keresendők, alapul a Szentírás, az apokrifok, a legendák és a látomások szolgáltak. Megtalálhatók közöttük a kegyhelyeken őrzött kegyképeknek, szobroknak másolatai, valamint a templomi ábrázolások kicsinyített másai is, továbbá egy-egy hírneves mester alkotása alapján készített metszetek, nyomatok változatos sora. Különösen Ausztriából, elsősorban Tirolból és Bajorországból került be nagy gazdagságban színes nyomat, fülkébe, dobozba zárt, üvegbúra alá elhelyezett szobor, amelyeket a búcsújáró helyeken árusítottak többnyire, de vándor árusok is házaltak velük. így kerültek a házakban megbecsült helyre a selyembéléses dobozba zárt, zenélő szerkezettel ellátott, a „Stille Nacht"-ot játszó Szent Család szoborcsoportok, az üvegbúra alá elhelyezett, viaszból készült Golgota, a diadalmas Krisztus, a Szűzanya mint Immaculata, Szent Katalin és Szent Borbála szobrai vagy a Cseh-