Márkusné Vörös Hajnalka - Mészáros Veronika (szerk.): Háztörténetek - A dunántúli németek kulturális jellemzői (Veszprém, 2006)
S. Lackovits Emőke: Köznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németek lakáskultúrája, életmódja, szokásai - különös tekintettel a Bakony, Balaton-felvidék német közösségeire
előtt tolva tanult meg járni, biztos támaszt találva erre támaszkodva. Amennyiben volt oldalszoba, oda egy vagy két ágy került, egy szekrény, esetleg még kászli, egy kisebb, keresztpántos asztal és legalább két lécvázas szék, valamint egy takaréktűzhely. A falra tálaspolcot függesztettek, amelyen cseréptányérok lógtak. Az új elrendezési mód új bútorokat is kívánt. A középpontos vagy centrális elrendezésnél a két ablak közé, egymás mellé került a két ágy, eléjük egy asztal négy székkel. Az ágyak mellé gyakran éjjeli szekrényeket is állítottak. A sublótot és a tükröt az ágyak jobb vagy bal oldalán lévő sarokba helyezték el, míg a másik fal elé került a szekrény vagy szekrények, továbbá a varrógép vagy egy dívány. Előfordult, hogy a sublótot kitették, ilyenkor a fal elé szekrényt, majd egy díványt állítottak. Volt rá eset, hogy egy kászlit, egy varrógépet és egy szekrényt tettek egymás mellé a centrálisán berendezett szobában. 8 A bútorok minősége attól függött, hogy melyik helyiségben helyezték el azokat, reprezentációs célt szolgáltak vagy csak használták őket. A csak használatra szánt, azaz a mindennapokban használatos bútorok egyszerűek voltak, többnyire puhafából készültek, sok esetben vásárban árusító asztalosmesterektől szerezték be őket, bár több faluban dolgoztak asztalosok, akiknél meg is rendelhették ezeket a berendezési tárgyakat. Az ágyak, az asztal, a székek díszítetlenek voltak, a ládák közül pedig a festettek kerültek ide. Amenynyiben szekrény is állt ebben a szobában, az is egyszerű volt, a sublótot pedig többnyire puhafából készült kászli, ez a részben polcos, részben fiókos tároló bútor helyettesítette. Különösen kedvelték ebben a helyiségben a házilag készített gyalogszéket, a sámlit, hisz az itt, bent végzett munkához ez volt a legalkalmatosabb ülőbútor. Ahol kendermegmunkálást végeztek, ott a fonalat otthon fonták meg téli estéken, döntően a farsangban, amely munkához kukoricafosztásból fonott ülőrésszel ellátott favázas kis széket használtak. Akkor, amikor az első szoba bútorait újakkal váltották fel, a régi bútorokat a hátsó szobában helyezték el, míg az ott lévő bútordarabok a szőlőhegyi présházba kerültek. így gyakran a legrégebbi, a korai lakáskultúrát jellemző bútorok a szőlőhegyben a présházak berendezési tárgyai között voltak megtalálhatók. Az első szoba a család reprezentációját szolgálta. Az itt lévő bútorokat nem vagy csak nagyon ritka alkalmakkor használták. Ezeket asztalosmesternél megrendelés után csináltatták. Közöttük kapott helyet általában a menyecske hozományának részét képező, többnyire intarziás szekrény, amelyet a Balaton-felvidék német közösségei számára nagyvázsonyi asztalosok készítettek. Ide helyezték el a monogramos, gyakran ugyancsak intarziával díszes ágyat, amit több helyen a menyecske vitt magával hozományának részeként. Az ágyakba került a nem használatos ágynemű, ezért nagyon magasra vetették őket. Itt gyűjtötte az anya lányai számára a hozományként szolgáló ágyneműt is, a köznapra szántat 8. v.o. S. Lackovits 1984: 141-144., Kiss 1984: 34., Földing-Stankovics 1984: 123 és 25.