S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Petánovics Katalin: Vajkai Aurél érdemei az ősfoglalkozások (gyűjtögetés, vadászat, halászat) vizsgálatában

VAJKAI A. i. m. 1959/b. 20. Fenékpusztán túl a Berekben, Cserszegtomajtól 8-12 km-re voltak a kaszálóik. VAJKAI Aurél: A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon Néprajzi Értesítő 1941. 231-258. U. ott 232. V. ö. VAJKAI Aurél: Cserszegtomaj. Egy hegyközség élete. Néprajzi Értesítő 1939. 65-68. A Keszthelyi Agrárátudományi Egyetem tanárainak és diákjainak többször figyelmébe ajánlottuk diploma dolgozatként vagy disszertációként ezt a témát, mindeddig kevés eredménnyel. HEGYI Imre: A népi erdőkiélés történeti formái Bp. 1978. 152-195. HEGYI I. i. m. 192-193. PETÁNOVICS Katalin: Dr. Vajkai Aurél 75 éves A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13./1979. 13. VAJKAI Aurél: Élet a cserszegtomaji házban Ethnographia 1948/a ill. 1999. 172. VAJKAI Aurél: Balatonmellék Bp. 1964. 44. VAJKAI A. i. m. 1959/a 31., 1959/b. 32. Bél Mátyás szerint a Zala nádbozótjaiban rejtőznek a legvadabb farkasok. Idézi VAJKAI A. i. m. 1964. 14., GÖNCZI Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése Kaposvár, 1914. 652. Arról tudósít a XX. század elején, hogy Göcsejben még mindig sok a farkas. Az 1960-as évek közepén találkoztam az akkor már idős vadásszal, aki megerősítette, hogy a történet igaz, ő lőtte ki az utolsó nádi farkast. HEGYI I. i. m. 152-153., VAJKAI A. i. m. 1959/a 31-32. HEGYI I. i. m. 153. HEGYI I. i. m. 153. és VAJKAI A. i. m. 1959/a. 31. Ugyanakkor kötelesek voltak évente részt venni a dúvadak irtásában és a haj tó vadászatokban. L. erről GÖNCZI F. i. m. 652., PETÁNOVICS Katalin: Népi vadfogás emlékei Keszthely környékén. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13/1978. 330, 340., SZILÁGYI Miklós: Úri vadászat-paraszti vadászat. Magyar Néprajz II. Gazdálkodás. Bp. 2001. 44. HEGYI I. i. m. 153. 1940-ben az orvvadászok agyonlőtték Festetics hg. egyik erdőőrét. A kihallgatottak között szerepelt egy fegyvereket készítő és javító kovácsmester és olyan rabsic is, aki maga eszkábálta össze fegyverét. Az 1970-es években a légpuskákat alakították át vadászfegyverré. PETÁNOVICS K. i. m. 1978. 338-339. VAJKAI A. i. m. 1959/b. 32. A keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményében 52 db vadászfegyver van. PETÁNOVICS Katalin: A Zala megyei múzeumok néprajzi gyűjteményének elemezése. Zalai Gyűjtemények 22. Zalaegerszeg, 1984. 318. A rabsicoknak nincsenek törvényeik, csak érdekeik —mondják- ezért elfogadott volt, hogy a mások csapdájából is elvehettek a vadat. Ugyanakkor ha az erdőt felosztották egymás között, hogy ki hol „dolgozhat", ezt a szabályt senki sem szegte meg. Szabály volt az is, hogy ha az elejtett vadhoz odaért egy másik ember, annak adni kellett a vad húsából. PETÁNOVICS K. i. m. 1978. 330., 340. A vadászat népi jogszokásainak felderítését Tálasi István is szorgalmazta. TÁLASI I. i. m. 1955. 28. VAJKAI A. i. m. 1959/b. 36-37. A rókaprémet eladták, a borz zsírjából szappant főztek vagy az ikrás zsírral a csizmájukat kenték be. VAJKAI A. i. m. 1959/b. 37. Magyarország erdős vidékein ennek a csapdának különböző variánsai akadnak. Ezek nem állíthatók fejlődési sorrendbe, minden esetben ugyanannak az elvnek megvalósulási formájáról van szó. GUNDA Béla: Ethnographica Carpatica Bp. 1966. 159.