S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Petánovics Katalin: Vajkai Aurél érdemei az ősfoglalkozások (gyűjtögetés, vadászat, halászat) vizsgálatában

és vadfogó életmódjához" c. dolgozata, 1941-ben „ A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon". Ezekre a témákra még visszatért az 1959-ben megjelent Szentgál és a Bakony monográfiában, és 1964-ben a Balatonmellék c. könyvében. Lehet hogy vonzották az ekkor még a figyelem előterében lévő ősfoglalkozások,

1 de ő nem a kuriózumokat kereste, hanem az ember érdekelte, aki éli és használja a természet-adta ajándékokat. Noha mindig is a jelen felé fordult, de kutatta azt is, hogy honnét indult, s miként formálódott ilyenné az adott környezetben élő emberi közösség, s a táj. Kutatásaiból tudjuk, hogy Cserszegtomaj lakossága zömmel a XVIII-XIX. században települt ki a hegybe, elsősorban a szegényebb családok Keszthelyről, de sokan más határból sőt más megyéből is, hogy szabaduljanak a földesúri terhektől. A Bakonyban pedig a török alatt kipusztult népességet a XVIII. században német és szlovák telepesekkel pótolták.

2 Nem volt könnyű dolga Vajkai Aurélnak, hogy összefoglaló tanulmányban szóljon a Bakony ősfoglalkozásairól, mert a falvak lakossága különbözött egymástól nemzetiségben, vallásban, vagyonosságban, rangban és hagyományaiban is. A szentgáli nemzetes úr nem tudott a vadfogó eszközökről beszélni, mert neki arra nem volt szüksége, és ugyanolyan idegen , rangján aluli volt számára a vadméhek kifosztása vagy a növények gyűjtögetése is. Hozzá kell tennem, hogy Vajkai Aurél tapasztalata szerint a bakonyi-, de főként a Szentgál környéki lakosság növényismerete általában szegényes, mindössze három-négy embertől tudott 180 fa- és növénynevet összeírni.

3 Más volt a helyzet a Bakony északibb szlovákok és németek által lakott falvaiban, ahol a XVIII-XIX. században mész-és szénégetéssel, hamuzsírfőzéssel, egészen a XX. század közepéig szerszámfaragással és ezek eladásával foglalkozott a szegény de törekvő lakosság,

4 és nem vetették meg a pénzzé tehető tapló-, és szömörcegyűjtést, a befőzhető, s értékesíthető erdei gyümölcsök gyűjtését sem.

5 ' Vajkai Aurél jól látta, - s észrevették maguk az érintettek is, mégsem változtattak rajta - hogy a német falvak szorgalmas népe miként terjeszkedik a megújulásra képtelen nemesi falvak rovására. A Bakony c. könyvében írja, hogy régen még a bándi, herendi bíró jött a szentgáli határba részesaratónak, tagosításkor már itt vett földet, azután erdőt, s lassan a hajdan jómódú, magasabb műveltségű nemesi családok paraszti sorba süllyedtek.

6 Egészen más természeti környezetben éltek a cserszegtomaji hegyközség zömében sokgyermekes szegény családjai, akik nemcsak a megélhetéshez elegendő föld- és rét hiányában szenvedtek,

7 hanem még a dolomitos talaj miatt a vizet is messziről - valamikor lajtos kocsival egyenesen a Balatonról - kellett hozniuk. Köztük nem volt társadalmi különbség, ezért az itteni emberek növényismerete gazdagabb volt, mint a bakonyiaké. A több mint kétszáz növény nevét