S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Grynaeus Tamás: A népi orvoslás Vajkai Aurél munkásságában

Parasztfürdőhelyek után (1947) ,,A' lovak betegségekről való orvosságok" c. kéziratos mű ismertetése (erre a későbbiekben még egyszer visszatért) után 1948-ban adta közre „A magyar népi orvoslás kutatásá"-t. Ez közel két évtize­des addigi munkásságának, tapasztalatának summázása, az 1945-ig történt ezirányú munkálatok összegzése, bibliográfiája — ez a másik csúcs. 1959-ben jelent meg másik „szíve csücske", Szentgál monográfiájának első része. Ezt még követte a már 1941-ben elkezdett munka folytatása, (1975) Hie­delmek egy kéziratos orvosló könyvben c. tanulmánya. (1987): a majd' harminc év (!) múlva napvilágot látott második Szentgál köte­tet még kezébe vehette, örülhetett neki, az év novemberében elhunyt. Ennyi - sok más munkája mellett — harminc-egynéhány év ethnomedicinai kutatásainak eredménye. Jól látható, hogy a fiatalkori Dunántúlt, Felvidéket, Al­földet és Erdélyt átölelő érdeklődése egyre jobban a Cserszegtomaj-Szentgál­Veszprém bezárta háromszögre szűkül és itt mélyül el. (Nyilván nem véletlen, hogy az első, ethnomedicinát bemutató kiállításnak is Veszprém adott otthont, 1974-ben). Témái mindvégig változatosak maradtak: a régi orvosló irodalomtól a népi állatorvosláson át az ethnobotanikáig, s éppígy vizsgálatainak helyszínei is (vásárok, búcsújáró helyek, nemzetiségek érintkezési-kapcsolódási helyei, hegyközség). Ebből fakad műfaji gazdagsága is: egyéniségtanulmány (Ősi), fa­lumonográfia (Borsa völgy, Cserszegtomaj, Szentgál), népi növényismeret. Egyetemi hallgatói jellemzően és szellemesen „Vajákos"-nak nevezték. Gazdag életművet hagyott ránk. Köszönjük!

Next

/
Oldalképek
Tartalom