S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)
Grynaeus Tamás: A népi orvoslás Vajkai Aurél munkásságában
Grynaeus Tamás A NÉPI ORVOSLÁS VAJKAI AURÉL MUNKÁSSÁGÁBAN A hagyományos (népi) orvoslás vizsgálata az ethnologia speciális területe, hosszú ideig szerényen, háttérben meghúzódva létezett. Hazánkban éppen Vajkai Aurél munkásságának köszönhetően lett belőle elismert, önálló tudományág. Speciális jellege határterületi helyzetéből következik a néprajz és az orvostudomány-farmakologia-botanika mezsgyéje - mint minden határterület - sok érdekes új fölismeréssel, eredménnyel, szintézissel kecsegtet. Ugyanakkor nagyon veszélyes is: ritka a mindkét (vagy —több) tudományágban képzett és megfelelő empáthiával is rendelkező vizsgálódó —ezen tulajdonságok nélkül pedig nagyokat lehet bukni, vagy legalábbis melléfogni. Érdekes — bár nem csodálatraméltó — hogy az ethnomedicina hazai művelői kezdetben elsősorban orvosok köréből kerültek ki. Időrendben: Temesváry Rezső 1899, Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Magyarországon; amely rövidesen németül is megjelent. Az előző századfordulón jelentek meg folytatásos közleményekben Liszt Nándor írásai, egyik orvosi folyóiratunkban. Berde Károly a kolozsvári, majd szegedi egyetem bőrgyógyász professzora jelentette meg 1940-ben, hosszas előtanulmányok és saját tapasztalatai alapján megírt munkáját „A magyar nép dermatologiájá"-t. Figyeljünk alcímében már jelentkező hangsúly-szemléletváltozásra: „A bőr és betegségei népünk nyelvében, hiedelmeiben és szokásaiban". Az sem jelentés nélküli, hogy ez a kötet a Magyar orvosi könyvkiadó társulat gondozásában jelent meg. (Emlékezzünk, hogy ugyanennél a kiadónál jelentek meg 1929-től Magyary-Kossa Gyula megkerülhetetlen művei is!) Kicsit -és méltatlanul - elfelejtett tanítványának, Greszné, dr. Czimmer Annának is több értékes népi orvoslási munkát köszönhetünk, (illendő lenne egybegyűjtve kiadni őket, éppúgy, mint Liszt Nándoréit!). Befejezve a gondolatmenetet csupán - mint már jól ismertekre — utalnék Bencze József (1893-1970), István Lajos és Oláh Andor (1923-1994) munkásságára. Idő-, és helyhiány miatt nem törekedhettem teljes, mindenkire kiterjedő fölsorolásra, célom csupán a múlt század első évtizedei szellemi arculatának vázolása. A harmincas évek második felében jelentek meg a falukutatók, szociográfusok, az ú.n. „népi írók" első munkái, a „Magyarország felfedezése" sorozat:
