S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Keszi Kovács László: Zárszó helyett (Gondolatok a Vajkai-emlékkiállítás megnyitóján)

zömmel mi pusztultunk, mert mi voltunk a megbízhatók. És most itt vagyunk egy másik háborúban!" Itt van egy nagy meglátása! Azt mondta: „Amerikában az I. világháborúban a gyerek is lőszert gyártott. Az asszonyok is bementek a lőszergyárba, többet nem találtak vissza a konyhába. Itt most a kényszer hajtja ki az asszonyokat, de ők sem fognak visszatalálni. A házak tulajdonképpen hálóhelyekké válnak, családnevelő, nemzetnevelő intézmények helyett. Mert az asszonyok itt is ott hagyják a tűzhelyeket. Jönnek a konzervgyárak ahelyett, amit az asszonyok tudtak. Jön a szövőgyár és a szövőszékek elpusztulnak. A jövendő az lesz, hogy egyszerűen ellepik a nők azokat a munkahelyeket, ahol férfiaknak kellene a családfenntartási költségeket megkapni. Most kettőnek sem fizetnek anynyit, hogy abból egy családot el lehessen tartani!" Mondta mindezeket 1942-ben de most is érvényesek! Végezetül meg kell említenem azt is, ami még nagyon jellemző volt Vajkaira, sőt ma már külön érdemnek mondható. Vajkai kitűnően beszélt és írt magyarul. Már nyugdíjban volt, amikor egyszer beszéltem vele és azt mondta: „Érdekes, nem tudnak magyarul a mai diákok. Az alany-állítmánnyal is bajuk van, és hovatovább „szamara ország" leszünk, ha a datívusz helyett következetesen tovább használják a „számára" részeshatározó szót." Ez volt Vajkaiban a bölcsesség! Már a régi görögök is hangoztatták: ,Az egyén meghatározhatatlan." Maguknak ezzel az emléküléssel és emlékkiállítással ez majdnem száz százalékosan sikerült! Ezt a kiállítást, ennek megrendezését kitűnőre értékelem! Ez alkalommal is gratulálok! Köszönöm, hogy meghallgattak!