S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Vajkai Zsófia: Vajkai Aurél és Cserszegtomaj

valamilyen művészi ambícióik voltak. Akkor is hozzá fordultak, amikor fel akarták újítani Cserszegen a szüreti mulatságok hagyományát. De másképp is kiállt a cserszegiek érdekében, pl. nagy része volt abban, hogy autóbuszjáratot kapott a hegyközség. Sokszor felkeresték a helybeliek, elmondták sérelmeiket, „tegye bele az újságba, Doktor úr!"- mondták. Cserszegről írt tanulmányai az 1939-79-es majdnem fél évszázadot ölelik át. A Cserszegtomaj c. tanulmányból két dolgot emelnék ki.

1 Éleslátása, ahogy megfigyeli akár a tájra, akár a benne élő emberre jellemző, meghatározó vonásokat. Pl. észreveszi a Cserszeg és Tomaj közti láthatatlan, csak az emberek fejében nem is tudatosan meghúzódó határvonalat. Meglátja azt is, hogy ott van kerítés két birtok között, ahol a szomszédok viszonya rossz, de a közös utakon vezető keréknyomok között növő füvet majdnem mindenki igyekszik lekaszálni a szomszéd elől, mégha jóban vannak is. Nagyon jól látja a „város" /Keszthely/ és a „hegy" /Cserszeg/ akkori viszonyát, a kulturális átadás-átvétel lehetőségeit és gátjait. Jellemző erre a tanulmányra útkeresése a néprajzi módszerek között. Először azt gyűjtött szívesen, amihez az egyetemen tanultak folytán értett: a népi gyógyászatot. De már akkor meglátta azt is, hogy nem elég csak az archaikust keresni, mint azt sok más néprajzos tette, nem elég a „mélyen begyökerezett életformák" leírása. Ahogy a gyógyításnál sem csak azokkal foglalkozott, akik javasemberhez jártak, hanem azokkal is, akik orvoshoz. Az adatokat nem" élettelen tömegként" kezelte, hanem „élő, folyton változó és átalakuló, az emberi természettel egybeolvadó valóságként." Előszeretettel alkalmazta a lélektani elemzéseket, de felismerte, hogy annak kizárólagos alkalmazása tévútra visz. Gyűjtéseiben megjelent az egyéniségkutató módszer, de a jelentős személyiségeket ugyanakkor olyan szempontból elemezte, hogy mit jelentettek a környezetűk számára.

2 A Cserszegen kialakult megfigyelési módszere és néprajzi gondolkodása a későbbiekben kiteljesedett. De olyan, szinte novellisztikus szépségű tanulmánya, mint az 1948-ban megjelent „Élet a cserszegtomaji házban"

3 nincs még egy. A ház funkcióit ismerteti, de közben a benne élő emberről szól, akinek életében „a gazdálkodás törvényei szigorúbbak, mint az ember személyes szükségleteinek törvényei.".

4 Ahol „a kényelem majdnem ismeretlen fogalom, talán az egyetlen a jóízű alvás."

5 Itt ismerjük meg igazán a cserszegi embert, de ez az ismeretünk kiteljesedik az 1967-ben a Kortársban megjelent Cserszeg tanulmánnyal, ahol a rengeteg jó megfigyelés közül megint kettőt emelnék ki.

6 A hegyközségi embernek mindenért többet kell teljesítenie, mint másnak: ivóvízért, állatainak takarmányért sok km-t kell megtennie. A boltba, iskolába eljutni, a piacra áruval bemenni mindennapi küzdelem. Másrészt viszont mindig kéznél van a pincében a saját bora, ami könnyen átsegíti a válságon. Más értelemben, de napjainkig és másokra, nemcsak a cserszegiekre érvényes