S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Balázs György: A Somló-hegyi taposó kút

Az élőerővel működő malmok kutatása során, a taposómalmokról szóló feldolgozásaim kapcsán találtam rá Vajkai Aurél Somló-hegyi adatára, s azt sokáig mint történeti adatot kezeltem. Az első bizonyságot meglétéről a Mezőgazdasági Múzeumban a Somlói borvidékről rendezett kiállításon megjelenő borosgazdáktól szereztem, s kerestem azután fel Somlót, fényképeztem, majd felmértem a taposókutat, s idős adatközlőktől 1994-ben gyűjtöttem anyagot. A felmérés és az adatközlőktől való néprajzi gyűjtés volt az alapja az újjáépítési javaslatnak, amelyet a Somló-hegy Alapítvány elnökének, Fazekas Józsefnek felkérésére készítettem el. Az eredeti elemek felhasználásával, kiegészítéssel 1997-ben elkészült a taposokút felújítása. * * * A vízfelhúzás megkönnyítésére az ember különféle megoldásokat ötlött ki, s más—más tájakon eltérő szerkezetekkel, vagy éppen szerkezet nélkül húzza föl a vizet a kútból, vagy egyszerűen csak a forrásból, csörgőből merít. így a síkvidékeken, alföldeken általános a gémeskút, faluhelyen a kerekeskút, vagy csak egyszerű kötél végére kötött vödör, sekélyebb kutaknál elég egy kampó, amivel a vödröt megmerítik. Folyóvizek melletti településeken — amíg a folyók el nem szennyeződtek — nem kellett más, csak egy vízhordó rúd, meg „túrrajáró korsó", „tiszárajáró korsó". Nagyobb mélységre viszont nem ér le a gémeskút, a kerekeskút, egyáltalán a kézi erő csak bizonyos mélységig alkalmas víz felhúzására. Ha ráadásul nagy mennyiséget folyamatosan kellett biztosítani — például öntözésnél — célszerű megoldásokat keresett az ember. így az ókori öntözéses kultúrák évezredek óta vízikereket — „noria-kereket" — használtak a folyóvízből való öntözővíz nyerésére, állati erővel hajtott vízemelő szerkezeteket állóvízből avagy kútból való vízemelésre. Philon Bizáncból a Kr. e. III. századból említ vízemelésre használt, emberi meghajtású taposódobot.

6 Vitruvius az I. századból írta le az ú.n. „perzsa—kereket", amelynél egy taposódobot és egy végtelenített kötélre erősített vödörsort kapcsoltak össze, s a kútból ennek segítségével emelték fel a vizet öntözésre.

7 A bolgárkerék is ilyen, folyamatosan nagy mennyiségű víz felhúzására alkalmas szerkezet, amely nálunk a XIX. század során terjedt el. Ugyanígy állandó megoldást kellett találni a várak, erődítések vízellátására is. A magasabb hegyeken emelt várak vízellátását általában vízemelő szerkezetekkel oldották meg. Taposókerékkel húztak fel vizet a munkácsi vár belső udvarán lévő mintegy 80—90 méter mély kútból is. A kútház és a taposókerék rekonstrukcióját ma is láthatjuk, egy filmforgatáshoz készítették el a 80-as években. (1. kép) Ugyanilyen taposókerekes kút szolgált vízfelhúzásra a fraknói várban, utóbb sajnos leégett, ma már csak egy fotó bizonyítja mindezt. (2. kép) A kapuvári serfőző és pálinkafőző meghajtó szerkezete is taposókerék volt, két