S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Gulyás Anna (Vajkai Aurél unokája): Hit és gyógyulás — gondolatok Vajkai Aurélnak, a néphit és népi vallásosság területén végzett kutatásaihoz: újabb fejezet az Ősi-i javasember vizsgálatához

Gulyás Anna (Vajkai Aurél unokája) HIT ÉS GYÓGYULÁS - GONDOLATOK VAJKAI AURÉLNAK A NÉPHIT ÉS NÉPI VALLÁSOSSÁG TERÜLETÉN VÉGZETT KUTATÁSAIHOZ: ÚJABB FEJEZET AZ ŐSI-I JAVASEMBER VIZSGÁLATÁHOZ Nagyapám 1927-ben szerzett diplomát az Orvosi Egyetemen, 1930-ig az Angyalföldi Elmegyógyintézetben gyakorló elmeorvosként dolgozott. A népi orvoslás, népi vallásosság területén végzett vizsgálódásaiban lélektani érdeklődése nagy szerepet játszott. Pályája során az egyén lélektanának tanulmányozásától a közösség lélektani szempontú vizsgálatáig haladt érdeklődése: s e kérdésen belül igen erősen foglalkoztatta a közösség és az egyén viszonya. Különböző tanulmányaiban mindegyre felbukkan a téma két oldala: a közösség hatása az egyénre s az egyén hatása a közösségre. A csatkai búcsúról írott tanulmányából idézek egy jellemző részt, amelyben a kérdésről álláspontját kifejti: „A néprajztudomány első feladata a népi (paraszti) közösségek vizsgálata; hű és pontos felvétele annak a szellemnek, ami az azt hordozó egységeket, az egyéneket a maga teljességében átitatja. A közösségi szellem azonban testetlen, határai elmosódottak és nehezen körülrajzolhatok. Mi mindig csak emberekkel állunk szemben, egyéneket faggatunk, egy híres javast, egy közismert búcsúvezetőt írunk le, minnél pontosabb, lelkiismeretesebb munkát akarunk végezni, (...) minnél inkább törekszünk a népi szellem megértésére, annál inkább válik munkánk látszólag életrajzszerkesztéssé, egyéniségek felfogásának és tulajdonságainak pontos felvételezésévé. A közösség felé vettük utunkat és egyéniségekhez érkeztünk el. E módszertani eljárás azonban korántsem távolít el a közösségi szellem megismerésétől. A közösség egyetlen látható és jól megragadható eleme az egyén; az egyéni tulajdonságok pontos leírása az egyetlen helyes mód a közösség életfelfogásának helyes ábrázolására, feltéve, ha a kutató ért az esetlegességek, sőt még a feltűnő ritkaságoknak is a közösség arculatába való igaz beillesztéséhez. (...) Az a búcsúvezető, aki valamilyen könyvekben olvasott szokást illeszt a zarándokok kegyes vándorlásába,mozdulatával csak a közösség egységében helyezkedik