S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

Schleicher Veronika: Vajkai Aurél, a fotográfus II.

Megyesi József egyszerűen utánozta apját és szabadon engedte tovább folyni a néphitet, noha állítólag azt mondta: énnekem még nem jelent meg az égi világosság"

0 A fotónak a valóság tényeit kiemelő, s a szöveget erősítő hatását a Szentgál monográfia két kötetében is kihasználta Vajkai Aurél. Az 1942 és 1944 között végzett munka során legalább

10 1600 szentgáli fénykép készült, ebből az első kötetbe 81, a folklór-kötetbe pedig mindössze 57 került, ami rendkívül tudatos és fegyelmezett válogatás eredménye. A fotók ezúttal is a kultúráról tett megállapítások hangsúlyait igyekeznek erősíteni. A lakodalom látványosabb jeleneteit ábrázoló képek rovására került be például a képi információk tekintetében sokkal jelentéktelenebb és egymástól is alig különböző két fotó, amely a meghívókról készült. (6. kép, 7. kép) Ezek azonban éppen jelentéktelen jelenlétükkel mutatnak rá a szentgáli reformátusok polgárosultságának a monográfia szövegében is elemzett folyamatára — a „vőfények" vendéghívogatását felváltó nyomdai meghívókártyák szimbolikus jellege így még erősebben domborodik ki. Bár a kötetet jobbnál jobb saját felvételeivel is megtölthette volna, a kultúra időbeli változásainak bemutatásához a fotós elődök eredményeit ugyancsak felhasználta Vajkai. így került egymás alá a Néprajzi Múzeum Fotótárából választott 1895-ös utcakép és az általa tudatosan ugyanabból a nézőpontból rögzített 47 évvel későbbi fénykép. (8. kép) Egy szenvedélyes és tehetséges fotós fegyelmezett tudósi magatartását azok a példák is bizonyítják, amely ékben.nem fényképet használ (pedig megtehetné, hiszen készített), hanem a láttatás célját jobban szolgáló grafikus ábrát — ezeknek száma a Szentgál első kötetében több mint a fényképeké! S végül tűnődjünk el egy pillanatra: hogyan láttatja önmagát „a látás és láttatás"" mestere? Milyen műtermi díszletet és beállítást választ a személyét és munkásságát megörökítő idegen kamera számára? Akik jól ismerték Vajkai Aurélt, talán el tudják dönteni, vajon meg volt-e elégedve azzal a fotóval, amely őt múzeumnak álcázott dolgozószobájában faragott Balaton-felvidéki széken önmaga szobraként ülve, háta mögött a könyvespolcon saját műveivel, íróasztalán szobrokkal és bokályokkal, a falon saját fotóival ábrázolja

12 (9. kép) Jegyzetek: 1 „A néprajzi fényképezés eszköztelen: nem engedi meg a fotográfusnak, hogy elkalandozzon, igazítson a látványon, tetszetősebbé varázsolja, feldúsítsa az önmagában egyszerűt, mert ezzel túllépne a láthatatlan határon, s felvétel mint néprajzi fénykép hitelét vesztené, és ún. művészi életkép válna belőle." GERA Mihály: Néprajzi kirakós ImFotóművészet 1991/2. 36. 2 A fotógyűjtemények elemzéséhez Kincses Károly fogalmazott meg szempontokat. KINCSES Károly: A fotó értéke — érték a fotóban. Érték a fotóban. Tata, 1993. 11-14. 3 VAJKAI Aurél legtöbb tárgyfotóját terepen fényképezte, a tárgyakat így eredeti kontextusukban