S. Lackovits Emőke (szerk.): Emlékkötet Vajkay Aurél születésének századik évfordulójára (Veszprém, 2003)

S. Lackovits Emőke: Vajkai Aurél a néprajztudós-múzeológus

A paraszti szőlőművelésről és borgazdálkodásról elsőként írt terjedelmes néprajzi tanulmányt, amely munkaeszköz-történeti szempontból ugyancsak figyelemre méltó.

4 Hasonló értékelést fogalmazhat meg a kései utókor a gyűjtögető gazdálkodással és a vadfogással kapcsolatban is kutatásairól, feldolgozásairól.

5 Kiemelkedőek építészeti kutatásai.

6 Alapvizsgálatokat végzett el a kartografikus és funkcionalista elemzésekhez. Úttörő munka volt akkor és kötelező olvasmánya bizonyos egyetemeken máig a néprajz szakos egyetemi hallgatóknak "A magyar népi építkezés és lakás kutatása (Bp. 1948) című tanulmánya. Ezekben a kutatásaiban és feldolgozásaiban nem hagyta figyelmen kívül a geográfiai tényezőket sem. Ilyen újdonságnak számított a klimatikus viszonyok elemzése és a lakóház szerkezetével való összefüggésének vizsgálata. Ugyanakkor a történeti kutatások sem szorultak háttérbe feldolgozásaiban, de jelentősek esztétikai elemzési szempontjai is. Különösen figyelemre méltó és úttörő jellegű a házbeli életet bemutató tanulmánya.

7 Nemcsak az objektummal, az ember építette környezettel, hajlékkal, hanem az azt használó, bele életet vivő és azt élettel megtöltő emberrel, családdal egyaránt foglalkozott. Legkiemelkedőbb munkái között tartjuk számon az élő házat vizsgáló tanulmányát módszertani útmutatásával együtt. Népi építészeti kutatásai a mai napig alapmunkáknak számítanak. Ezekhez kapcsolódnak a szőlőhegyi építkezést bemutató, feltáró, elemző tanulmányai," továbbá Veszprém megye falvainak műemléki felmérései, amelyeknek adatlapjait a Laczkó Dezső Múzeum Műemléki Adattára őrzi. A műemlékvédelem egyébként is különösen erősen foglalkoztatta, nemcsak elméleti, hanem gyakorlati vonatkozásaiban is, amelyről nem egy írása szolgál tanulsággal." Egész munkásságát végig kísérte az egyéniség kutatás. 1940-ben vetette papírra az alábbi sorokat: "A közösség egyetlen látható és jól megragadható eleme az egyén; az egyéni tulajdonságok pontos leírása az egyetlen helyes mód a közösség életfelfogásának helyes ábrázolására, feltéve, ha a kutató ért az esetlegességek, sőt, még a feltűnő ritkaságoknak is a közösség arculatába való beillesztéséhez."

10 Ennél korszerűbben ma sem lehetne mindezeket megfogalmazni és alkalmazni. Egyébként az egyéniségek szerepének vizsgálatával jutott el a prózai műfajok lélektani hátterének elemzéséhez: gyógyító és betegei, mesemondó és hallgatói kapcsolatának feltárásához, továbbá e kapcsolatok mozgató erőihez, életben tartóihoz. E kutatások eredményeként születtek meg "Az ősi javasember" (1939) és "Az ördöngös molnárlegény" (1947) című tanulmányai." Az egyéniségvizsgálat témakörében érdekes és különösen elgondolkoztató a falusi foghúzókról írott kisebb közleménye, amelyben a tevékenységen túl megmutatja a felfelé törekvő, környezetéből kitörni kész falusi embert, akinek munkavégzéséhez használt eszközei a lesüllyedt városi kultúrjavak tárgyiasult változataiként értékelhetők.

12