Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Nagy Imre Gábor: Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán

végromlástól megmenteni kegyeskednék, de elutasítottam, elutasítottam a termesztményekbeli kereskedésre! [•••] Esedezek azért ismételve a te[kin]t[e]tes tanács színe előtt, méltóztasson helyzetem mostohaságát kegyesen figyelemre méltatni és a kért zsibárus bolt megnyithatására, melyben viselt ruhaneműkkel, avult bútorokkal, ócskavas s hasonló kopott szerekkel kereskedhessek, nékem a kellő szabadalmat legkegyesebben megadni, az által az egész családomat a végromlástól megóvni, s végül mint törvényesen befogadott lakosnak, a reám mint másodrendű kereskedőre kivetett adó elviselhetésére a célszerű képességet nagylelkűen megadni.[...]. "

107 A pécsi zsidóság a létszámához képest sokat tett az 1848-1849. évi forradalomért és szabadságharcért. Adományaikkal segítették, önként három újoncot állítottak ki.

108 Hónig Dávid zsidó szabó pl. ingyen vállalta a 8. honvédzászlóalj egyenruházatának elkészítését, szabótársai ellenben pénzt kértek érte.

109 A belső társadalmi ellentétek kiéleződése ugyancsak élő kérdéssé vált 1848 tavaszán és nyarán. Pécsett elsőként Hillebrand Árpád vádolta meg a városi tanácsot „Legyen világosság" c. röpiratában, hogy törvénytelenül sok adót vesz be és változatlanul beszedeti a megszüntetett dézsmát.

110 A legnagyobb vihart azonban a szigeti külvárosi közlegelő ügye kavarta, amelyből 16 holdnyit a homokbányával együtt 1846-ban magánhaszonbérletbe adott a város. 1848. április 26-án a felbőszült és a közgyűlési terembe betódult szigeti külvárosi lakosság követelésére a városi tanács kénytelen volt a haszonbérleteket közlegelőnek visszaadni. A lakosság a visszafoglalt haszonbérleteken a vetéseket lelegeltette, az ültetett fákat kiirtotta, az árkokat betemette stb. Követelték még a borvám (boraccis) megszüntetését és a városi erdőből faizás engedélyezését. A bérlet fenntartásában érdekelt belvárosi polgárok visszacsapása sem maradt el. Dittler József választott polgár a külvárosi lakosokat segítő Aidinger Pál tiszti főügyészt bujtogatással vádolta meg, aki válaszul őt és Csima Pál helyettes tanácsnokot a tanácsteremben jól leszidta. A városi tanács büntetésül Aidinger Pált hivatalától felfüggesztette, fizetésének kétharmadát beszüntette és fenyítő pert akasztott a nyakába a hatóság nyilvános rágalmazásáért. Sőt Szemere Bertalan belügyminisztertől királyi biztos kiküldését indítványozta. A kérelmet mintegy 80 belvárosi polgár kezdeményezte. Szemere nem küldött ki ugyan királyi biztost, de jóváhagyta a tiszti főügyész elleni pert. Deák Ferenc igazságügyminiszter sem ismerte fel a tömegmozgalom jellegét, és jóváhagyta, hogy Aidinger Pál ellen fenyítő per induljon.

111 Az első szabad önkormányzati-tanácsi és országgyűlési választások 1848 előtt a város élén 12 tagú városi tanács (főbíró, polgármester, városkapitány, 9 tanácsnok) és 81 (80-82) tagú önkormányzati szerv a választolt polgárság (választott község, külső tanács) állt. A tanács és választott község tagjait élethossziglanra választották, ami a kamarai ellenőrzés és a királyi biztosi felügyelet ellenére kedvezett a korrupciónak. Az 1848. január 3-5-i tisztújításkor pl.