Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások. A megye - Gálné Jáger Márta „Kupa maradékai állnak, mint Sión hegye. " Rendszerváltás Somogyban 1848 tavaszán

harcok, a szabadságharc katonai eseményei, katonapolitikai kérdései, a győztes csaták dicsősége - a tragikus bukás ellenére - amúgy is elvonta a figyelmet az olyan fontos kérdések kutatásától, melyek a 48-as forradalom jövőbe mutató, maradandó, a polgári fejlődésnek a politikai regresszió közepette is meghatározó tényezői voltak. Vajon a bekövetkezett változások - a mai divatos szóhasználattal élve valóban rendszerváltozást jelentettek 1848-49-ben? E kérdéskör megvilágítására az utóbbi évtizedekben több figyelem fordult, de a regionális, helyi mikroszintű kutatások, forráskiadványok, feldolgozások viszonylag lassú üteme az országos szintézis megalapozottságát is késleltetik. E tárgykörben a megyei levéltárak anyagának felhasználásával a 150. évforduló alkalmából készül országos dokumentum-válogatás, melynek kapcsán több levéltár önálló megyei forrásgyűjteményt is megjelentetett. Somogyban a délvidék veszélyeztetettsége, Jellacic támadása és Noszlopy Gáspár kormánybiztosi és szabadságharcos tevékenysége miatt a korszak hadtörténeti kutatása került előtérbe, s a helyi változásokat elsősorban Noszlopy Gáspár életútjának nagyívű monografikus feldolgozásán keresztül ismerheti meg az olvasó. De arról, hogy milyen szerepet játszott a megye az utolsó rendi országygyűlésen, mit jelentettek az akkori somogyi ember számára a forradalom vívmányai, hogyan és mit sikerült megvalósítani a '48-as törvényekből, hogyan történt a megye polgárosítása, a városok rendezése, kik képviselték Somogyot az első népképviseleti országgyűlésen stb. - megannyi, önálló tanulmányt igénylő megválaszolatlan kérdéskör, melyeknek - a terjedelem szabta keretek miatt - ezúttal is mindössze felvázolására vállalkozhat a szerző. 1847-1848fordulója Somogy vármegye a reformkor utolsó évtizedének végére mit sem veszített ellenzéki magatartásából. A kortárs Madarász József emlékirataiban így jellemzi a helyzetet: „Somogy megyébe többször eljárok, nem kell ott segítni, ott élvezet harczolni. Somogy megye az alkotmányos szabadság védelmében erős bástya. Somssich Pál Paizs Boldizsár segédkezése mellett elkövet ugyan mindent a haladás és a szabadabb szellem mérséklésére, de Kupa maradékai állnak, mint Sión hegye. " Az elnöklő alispán Sárközy Albert a nemzeti vágyak állhatatos és határozott embere.

4 Az 1847. november 7-re egybehívott nádorválasztó országgyűlés somogyi követei között már nem találjuk Somssich Pált és Tallián Jánost, akik a korábbi diétán képviselték a vármegyét. Tallián János nem vállalta a tisztséget. Somssich Pál, aki a közszolgálatot Somogy vármegyében kezdte, a kormányt támogató mérsékelt szabadelvű párthoz tartozott, s annak egyik vezérszónoka lett, elveivel 1847-ben inkább a konzervatív Baranya képviseletét tartotta összeegyeztethetőnek.

5 „Minő nyereménye lett volna az hazánknak, ha ő mint igen jeles tehetségű atyja, Miklós volt, kezdettől végig, a nemzet vágyai teljesítésének szenteli küzdelmét. "— állapítja meg róla sajnálkozva egyik kortársa.

6