Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások. A megye - Füzes Miklós: „Hallja Kend Táncsics!"

tése, a nádlástól való eltiltás. Old panasza arról is szól, hogy legelőjéből egy darabot elszakítottak és azt „mérnök által" a torjáncziaknak adták. A torjáncziak viszont azt panaszolják, hogy legelőjük nagy részét az uraság tőlük ezelőtt négy évvel elfoglalta, ennek ellenére velük évi haszonbért fizettet. Drávapalkonyán az uradalom először arra kért engedélyt, hogy bivalyait a község legelőire hajthassa, de marháit is ide hajtotta, majd a községbeliek sertéseit kitiltotta saját legelőjükről, később sor került lovaikra is. Végül legelőiket teljesen lefoglalta, majd mintegy öt évvel korábban (1843 körül) katonaságot is hozatott a falu nyakára. A község bíráját ez alkalommal fél évre tömlöcbe is vetették. Viszlón az uradalom az elvett legelőket szántóföldé alakította, de időről időre más legelőterületeket is elvett. Hirics határából az uradalom Vejti részére 120 holdnyit vett el, majd hozzányúlt a telki állományhoz is. Öt-hatszáz kereszt termesztésére alkalmas területet vett el, ami miatt a községbelieknek pénzen kellett kenyeret vásárolniuk. Legelőből is elfoglalt mintegy 70 holdat. Czunban 1836-tól kezdődően az uradalom a közlegelőkből apránként allodiumokat alakított ki. Az erdőkből, legelőből való, 1820 körül kezdődött kitiltást panaszolja Hegyszentmárton közönsége. Legelőiből való kitiltást sérelmezi Bisse lakossága is. Az állatok legeltetésének akadályát látják a község területén lévő két majorépületben. Piski helység közönsége 1845-ben egyezséggel hajtotta végre a legelő elkülönözést. A következő évben már az uradalom ki is zárta őket belőle. Villány úrbéresei is visszakérik elvett szántóikat, szőlőiket és kaszálóikat. Kövesden az uradalom az 1812-ig szabadon használt szántókat vett el az uradalom, amit a panasz írásakor a falu bérleti díj ellenében hasznosít. Németpalkonya is visszanyerni óhajtja mintegy 50 holdas legelőjét, amit 1830 körül hasítottak ki határából, minden földmérési eljárás nélkül. Nem lehet véletlen, hogy szántókra vonatkozó kérelem nem vagy alig fordul elő a panaszáradatban. A környék inkább állattartó vidéknek számít, a szántóföldi művelés kevésbé volt népszerű. Több falu kérte a korábbi határhasználat visszaállítását. Ipacsfa úgy nyilatkozik, hogy az uraság határából felettébb kiszorította, kéri az eredeti állapot viszszaállítását. A megváltozott tulajdonviszonyokra tekintettel több község visszakérte a makk árendát. Az egykori úrbéres földeken épült malmot, téglaházat és kőbányajogot kérték a volt úrbéresek közösségeire tulajdonjogilag átruházni. A szerződésen alapult korábbi határhasználat sérelmei közé tartozott a bérleti díjakkal (árendával) való visszaélés és a különböző jogcímű bírságolás. Virágos kéri az úrbéri földeken épített vízimalom bérleti díjának az átengedését, annál is inkább, mert a malomárok is az ő földjükön halad át. A panaszok külön csoportja az allodiális birtokok jelenlétével kapcsolatosak. A majorépítés akadályozza a paraszti gazdálkodást. A méltányossági kérelmek csoportjába tartozik a kisházasok földdel, kaszálóval történő ellátása, legelő és szérűskert (Turony) kérése. Összegezésül megállapítható a siklósi választókerület falvaiban uralkodó felfokozott várakozás, ami azonban nem vezetett lázongáshoz, hanem éppen ellenkezőleg, sérelmeiket hivatalos úton, az országgyűléssel kívántál orvosoltatni.