Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Rendszerváltások. A megye - Füzes Miklós: „Hallja Kend Táncsics!"
ben megtalálhatók. Említik a „márciusi eseményeket", „amelyek a reménytelennek tartott sorsukban" reménységet hozott (Kisszentmárton, Kovácshida, Szerdahely, Kórós, Szaporcza és Tésenfa, Piskó, Hirics, Csehi). Másutt a törvényhozásra utalnak, olyanra, ami eddigi sérelmeiket méltányolta, a még orvosolhatókat pedig teljesíteni kívánja (Czun), illetve ami az úrbéri tartozásokat megszüntette és megvalósította a közös teherviselést és a jogegyenlőséget (Vejti). „Égi szózat" számukra a politikai fordulat (Kisszentmárton, Piskó, Hirics). A haza méltányolja vagyon és véráldozatukat, „mostohából édes gyermekeivé fogad" (Kisszentmárton, Kovácshida, Szerdahely, Piskó, Hirics, Csehi). Az „eszes hatalom" visszaélt tudatlanságukkal és még a javukat szolgáló törvényeket is ellenük fordították. Szaporcza és Tésenfa közös panaszlevele bevezető része a felsorolt fordulatok csaknem mindegyikét tartalmazza: „Azon néhány milliók közt, kik 1848 Martz. 15-ig mint jobbágyok különbféleképpen nyomva és zsarolva voltak, alig hisszük hogy volnának valahol az országban, kik jobban nyomva és zsarolva lettek volna, mint mi alólirtak és a' körültünki Helységek. Nem volt az egész megyében egy pártfogónk, nem ki - ki nyomorult ügyünket felfogta volna. - Az eszes hatalom vissza élt tudatlan együgyüsegünkkel. Az ottan javunkra hozott törvényeket elnyomóink addig idomitgatták mig fegyver lett belőle, melynek markolatja kezökben, sértő vége felénk volt fordítva. Ha néha világosabb jogainkat emlegettük - volt eset, hogy az ellenünk használt ok 25 botnak ígérete volt. — Ha sérelmeinket mind elő sorolnánk, az emberibb kebelnek lehetlen lenne öszve nem borzadni. " A I. alatt feltüntetett községek panaszlevelei kéréseket is megfogalmaznak: „Ezekhez képest kérjük: 1. Hogy az elkülönözött legelőkről a' mult országgyűlés hozta törvény semmisíttessék meg. Új legelő elkülönzés határoztassék az igazság alapján 's hogy ez megtörténhessék, határoztassék meg a ' volt közös legelőből milly arányban kapjon a ' volt Földes Úr, és milly arányban a volt Jobbágy hely. 2. Hogy a ' Regálék, úri jussok meg szüntetése mondattassék ki. 3. A ' bor dézma, mint a ' melly eddig is legtöbb keserűségre adott okot, szüntettessék meg. " (Szaporcza és Tésenfa, Kórós). További pontok is szerepelnek e községek némelyikénél: „4. Hozassék törvény, melly az elszedett földek vissza adattatását rendelje meg. 5. Hol kevés a ' legelő, ott vagy éppen ne történjék elkülönözés, vagy ha igen, az elkülönzött rész csekély árért bocsáttassék vissza. " (Piskó, Hirics, Csehi, Kisszentmárton). Az első három kérés Czun esetében egy olyan negyedikkel egészül ki, melyben az önkéntes örökváltság szerződésekkel összefüggő sérelem orvoslását kérik: ,, 4. Mivel az igazsággal nem lehet meg egyeztetni, hogy míg számtalan volt jobbágy helyek válcságát az ország fizeti; egynehány helyek - mellyek igyekeztek szabadok lenni - mellyek közé tartozunk mi is pár év ólta - magok viseljék e ' terhet. Kérjük hogy a válcsági terhet rólunk is vegye át az ország, a ' mennyiben a' tőkéből már fizettünk be - téríttessék vissza. " Szerdahely kérelme a 4. pontig megegyező az ötpontos kérésekkel, az ötödikben azonban ők is az önkéntes örökváltság részleteinek fizetését állami feladatként gondolják megvalósíttatni. Kovácshida megszólítás nélküli panaszlevele is tartalmaz pontokba szedett
