Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások. A megye - Bősze Sándor: Jellacic útja a Dél-Dunántúlon két osztrák katonatiszt naplója tükrében

A horvát betöréssel foglalkozó könyvtárnyi irodalmat, mely e két-három hétről szól, körülbelül így lehet összefoglalni. Kérdés: mennyiben juttathat bennünket új információk birtokába a két katona naplója? Tilcsik György - ő volt, ki felhívta figyelmemet a Grácban megjelent forráskötetre - lassan egy évtizede vetette papírra a következőket: „[...] óriási forrásértékeket képviselnek, hiszen általuk egy folyamatosan elkészített és összefüggő forrásegyüttes áll a kutatás rendelkezésére, amelynek segítségével olyan információk nyerhetők a horvát sereg felső vezetéséről, egyben a katonák mindennapi életéről, és általában a hadjárat lefolyásáról, amelyek más forrásból nem, vagy csak igen töredékesen szerezhetők meg. "

l (A történeti hűség kedvéért azért idekívánkozik egy megjegyzés, miszerint ezen adatok egy része azért nem volt ismeretlen a magyar közvélemény előtt, hisz Jellacic elfogott postáinak leveleit már akkor közölte a hazai sajtó.) A naplókat vezető két tiszt - von Hompesch gróf és a fiatal Dahlen báró - nemcsak tagja volt Jellacic közvetlen törzskarának, hanem a magánéletben is közel álltak a bánhoz. A Dráva átlépését követő alig három hétnek számos fontos mozzanata is fellelhető a két katona naplójában. Mindezen túl - s talán ez a legérdekesebb azon kulisszák mögé is bepillanthatunk, amelyek az udvar politikai játékait is takarták. E tekintetben az egyik legizgalmasabb kérdés: vajon Jellacic tudott-e V. Ferdinánd és István főherceg között közlekedő levelekről? A röviddel a szeptember 11-i hatalomátvételi kísérletét követően, 16-án, a nádor Veszprémbe utazott átvenni a magyar hadsereg feletti parancsnokságot. Kamarása, Zichy Béla őrnagy 19-én a bánhoz ment egy levéllel, melyben főherceg jelezte, hogy találkozni akar a horvát főparancsnokkal. Jellacic azonban elutasította randevú gondolatát. Ugyanezen a napon érkezeit meg a császár előző napon kelt levele, amelyben hangot adott abbéli örömének, hogy a nádor békíteni kíván, másfelől utasította, hogy kerülje a tényleges harcot. Ezek után Zichy ismételten lóra kapott, egy újabb levelet vitt a bánhoz. Ekkor Jellacic, a harmadik számú magyar zászlós úr hajlandónak mutatkozott találkozni Istvánnal, az első számú magyar zászlós úrral. Tudjuk: a találkozó nem jött létre, mert az altábornagy állítólag azt mondta, s ez rendkívül súlyos sértés volt, hogy a „[...] hajó gépe erősebb, mint a becsület. " Jellacic nem kifejezetten jó modorára is találhatunk magyarázatot a két naplóban. Unokatestvérén, Toni Jellacicon keresztül a horvát vezér szinte napi kapcsolatban állt Béccsel, amely nyilván tájékoztatta arról, hogy megkötötték a nádor kezét. A két tiszt számtalan feljegyzést készített magáról a támadó hadseregről. A legszebben - az egyébként jó tollú - Dahlen írt a csapatokról. A következőket jegyezte fel a fiatal főhadnagy Nagykanizsán 1848. szeptember 15-én: „Ez a sereg olyan látványt nyújt, amilyet semelyik más nem adhat. [...] A zászlóaljak teljesen gyakorlatlanok a fegyverforgatásban. A többiek nagyobbrészt olyan emberek, akik lovagias bánjuknak önként engedelmeskednek, nagyobb tömeg ugyan hazája dicsőségére és uralkodója iránti hűségből jött, de mások - a nép, amelyik a török határon lakik, s a rablást és a harci kedvet a szomszédjától tanulta el, talán csak préda- és harcszomjúságból tart velük. Fekete süvegek széles kap-