Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Kultusz... - Csóti Csaba: 1848-49 kultusza az irredentizmus szolgálatában (Somogy megyei források alapján)

Hogy megtanítsuk a világot Félni ezerév szent jogát! "

2A Érdemes megfigyelni, hogy Petőfi méltatása kapcsán megismétlődnek azok az ideológiai sablonok, amelyek már a szabadságharc-területi integritás viszonylatának vizsgálatakor is előkerültek. Ott a Golgotának, emitt a messiásvárásnak a képét „kölcsönzik" a Bibliából. Emellett mind Petőfi, mind a szabadságharc értelmezése kapcsán központi helyet foglal el az ezeréves, vagyis a Szent István-i Magyarországgal való kontinuitást felmutató historizáló szemlélet. Az irredenta állami ideológia uralma idején mindez természetes volt. Csakhogy ezáltal az 1848-as forradalom egyik legalapvetőbb értéke, a modern, polgári berendezkedésre való törekvés tűnt el a '48-as hagyományból. Mindez természetesen a politikai hatalom birtokosainak és az őket támogató, elsősorban középosztálybeli, állami alkalmazásban álló értelmiségi rétegnek az egyetértésével történhetett csak meg. Somogy megye esetében is igaz tehát Gyarmati György meghatározása arról, hogy 1848 ünneplése (és értelmezése) kapcsán nem „ beszélhetünk valamifajta hatalmon levők kontra szimbolikus társadalmi ellenállás kettősségéről".

25 Már csak azért sem mert Budapesttel ellentétben Somogy megyében nem volt olyan erős munkásmozgalmi, illetve polgári ellenzéki tömeg, amely megfogalmazhatta volna saját, önálló nézeteit a történelmi eseményekről. Ha 1848 kultusza és az irredentizmus kapcsolatának vizsgálatakor arra a kérdésre is választ kívánunk adni, hogy az irredenta ideológia '48 kapcsán hogyan jutott el a tömegekhez, akkor a korabeli napilapok március 16-18-i számainak az egyes községek ünnepségeiről szóló tudósításait érdemes elővenni. Nincs olyan év, hogy egy „gyönyörű irredenta vers ", illetve a magyar hiszekegy elszavalásával ne találkoznánk a híradásokban. Az iskolákban pedig az európai forradalmak kapcsán, az óravázlat „elmélyítés" kategóriájánál ilyesmire is bukkanhatunk: „Az oláhok, szerbek csak most kezdtek szabad államot alakítani, mi magyarok pedig már majdnem egyezer éve [vagyunk] alkotmányos nemzet s mégis ők bitorolják most a mi ezeréves földünket. Maradhat-e ez így? "

26 Az irredenta ideológia ilyen direkt, erőteljes hirdetése nem maradhatott eredmény nélkül abban az országban, ahol a lakosság tömegei számára felfoghatatlan méretű társadalmi és államéleti változások mentek végbe néhány év alatt. A trianoni béke miatt érzett fájdalom jó táptalajnak bizonyult egy, a rendszer legitimációját nagyban elősegítő irredenta ideológia elfogadtatásához. A március 15-i beszédek, október 6-i glosszák és a kellően átideologizált iskolai tananyag segítségével a húszas évek fiatalságának nagy részét sikerült meggyőzni arról, hogy 1848/49 hagyományaihoz a területrevízió kivívásával maradhatnak a leghűségesebbek. Az a törekvés tehát, hogy 1848/49 kultuszát az irredentizmus szolgálatába állítsák, eredményesnek bizonyult. Azt azonban, hogy Spitzer Izsó kereskedelmi képviselőnek sikerült-e 1928-ban az általa forgalmazott termék keresle-