Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Emlékezés, emlékezet... - Hegedüs Zoltán: 1848-1849 emlékezete Mosón vármegyében

Hegedűs Zoltán 1848-1849 emlékezete Mosón vármegyében Dolgozatomban - terjedelméből adódóan természetesen a teljesség igénye nélkül - a Mosón vármegyei 1848-49-es megemlékezések néhány fejezetével szeretnék foglalkozni. Elsősorban a nehéz vagy egyenesen válságos időszakokat szándékozom megvizsgálni, közelebbről az első világháború és a forradalmak éveit, az úgynevezett bethleni konszolidációt, majd az újabb háborús esztendőket, befejezésül pedig a stabilizációt az első hároméves terv végéig. Területileg Mosonmagyaróvárra és környékére koncentrálok. Összehasonlítási alapként néhány békeév helyi, illetve országos tendenciái szolgálnak majd. Elöljáróban - a tisztábban látás érdekében - érdemes Mosón vármegye jellegzetes vonásaival megismerkedni. Az ország egyik legkisebb, egyúttal Bécshez legközelebb fekvő megyéjét a 19. század közepén túlnyomó részben (67,6%) németek lakták; mögöttük a horvátok következtek (16,1%) és csak utánuk a magyarok (13%).' Két emberöltő alatt módosultak ugyan ezek az arányok, de az 1910es népszámlálás szerint a magukat németajkúaknak vallók aránya (53%) még mindig meghaladta a magyarok (34,9%) és a horvátok (9%) számarányát.

2 Döntő változást csupán az 1946-os esztendő hozott, amikor a német lakosság legnagyobb részét kitelepítették. Mosón megyét a nagybirtok - közülük legnagyobb a magyaróvári főhercegi uradalom volt - túlsúlya jellemezte, a birtokos nemesi réteg gyakorlatilag hiányzott. Ugyanakkor számottevő polgárság sem tudott kialakulni, mivel a 18. század második felétől kezdve mind a megyeszékhely, mind pedig a többi mezőváros fejlődése lelassult.

3 A megyegyülések hangadójává így a konzervatívnak vagy legfeljebb „fontolva haladónak" tekinthető hivatalnokréteg vált. Az utolsó rendi országgyűlésre mégis itt választották követté Széchenyi Istvánt, társául viszont már azt a Kroner Lajos alispánt, aki később az állandó választmány vezetője lett, az osztrák csapatok bevonulását követően pedig a megye királyi, illetve később kormánybiztosaként tevékenykedett. Pályafutása korántsem egyedülálló; abból a megyei vezető rétegből kevés szabadságharcos került ki. 1848 tavaszán-nyarán - több paraszti földfoglaló akciótól eltekintve - különösebb események nem történtek. Október elején viszont a megyén át vonult vissza Jellacic serege Bécs felé; ennek során Magyaróvárott elesett egy kecskeméti nemzetőr, Soós János, aki a város egyetlen '48-as hősi halottja. Az üldöző