Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Emlékezés, emlékezet... - Fleisz János: Konvergencia és divergencia a magyar szabadságmozgalmak eszmerendszerében

Már a program összevetése által is nyilvánvalóvá válik, hogy a főbb divergencia a magyar 12. és a román 16. zárópontok között található. Az unióval kapcsolatban a román program 16. pontja következőképpen rendelkezik: „A román nemzet kéri az együttélő nemzetiségeket, hogy semmiképpen se vitassák meg a Magyarországgal való uniót addig, míg a román nemzet nem jön létre, és nem lesz megszervezve választó és határozati joggal a törvényhozó gyűlésben, és ha ennek ellenére az erdélyi diéta elhatározza az uniót nélkülünk, akkor a román nemzet ünnepélyesen protestál. "

8 Az ismertetett pontokon kívül még megemlítjük a 1 l.-et, amely a túlkapások elleni közös (román, magyar és szász) bizottság létrehozását javasolja, valamint a 13. -at, amely iskolák illetve egyetem létrehozását követeli a románok számára. Mindezek után a két program egymás mellé állításával néhány következtetést vonhatunk le. Először is a román program részletesebb és a mérsékeltebb elemek váltakoznak benne a radikálisokkal. Egészében véve a mozgalom politikai legitimációjának az alapjául szolgált, és egyben rögzítette az alapelveket. Még nem hirdeti meg a magyarokkal a teljes szakítást, és inkább defenzív módon irányul az unióhoz. Emiatt a pontok többsége még hasonló tendenciákat takar, és csak később mérgesedik el annyira a helyzet, hogy nyílt összecsapásokba torkolljon. A divergens eszmerendszerek térhódítását jelzi az, hogy már a második balázsfalvi gyűlésen, amelyre szeptember végén került sor, megfogalmazódik, hogy a románok nem ismerik el az uniót, sem a magyar minisztériumot, s egyedül a császárnak hajlandók engedelmeskedni. Ugyanakkor kérik a birodalmi alkotmánynak az Erdélyre való kiterjesztését.

9 Innen már csak egy lépés vezetett a nyílt konfrontációhoz. A következő időszakban a kormány nem egyértelmű magatartását a bécsi udvar mind jobban kihasználta. A románok engedték magukat félrevezetni az osztrákok által. Ennek ellentmond viszont Avram Iancu, aki szerint: „A románok felkelése nem Ausztria félrevezetése miatt történt, hanem minket fellázított, hogy nem ismertek el politikai nemzetnek."

10 A teljes eltávolodás után 1849. nyarán a közeledés került előtérbe. A magyar liberálisok a nemzetiségek részéről jövő kulturális és egyházi jellegű követeléseket készek voltak teljesíteni, de a politikaiakat nem. Az a liberális gondolkodás, amelyet Kossuth követett, az első szakaszban az alkotmányos államberendezkedést igyekezett létrehozni, és ezen belül - időben később - próbálkozott meg a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak meghatározásával." Kossuth Ion Dragos román képviselővel közölt békefeltételeiben 1849. áprilisában a román nép fegyverletétele esetére csak azt ígéri, hogy a románok „részeseivé lesznek a közös jognak, a közös szabadságnak egyenlő mértékben Magyarország minden lakosával nyelv és valláskülönbség nélkül."

1 Elmozdulást ebben majd csak a Balcescu által kezdeményezett tárgyalások alkalmával tapasztalhatunk, amikor a vég közeledtének hatására a románság külön népiségének elismerése mellett biztosítja a román többségű megyékben a