Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Életpályák, életutak - Zakar Péter: Molnár János Székesfehérvárbelvárosi káplán 1848-49-ben
szerűbb hitszónoka és egyházi írója is. Noha 1840-ben Gasparich még Zágrábban szeretett volna tevékenykedni, mint a magyar nyelv és irodalom tanára, az állást végül is nem nyerte el. 1840-1844-ig tartó székesfehérvári működése mégis élményekben gazdag időszak volt életében. Ismét bekapcsolódott a politikai életbe, részt vett a megyegyűléseken és megismerkedett az ellenzék vezetőivel, köztük Perczel Mórral. Székesfehérvári tartózkodásának legrejtélyesebb vonatkozása a magyarországi nazarénusokhoz fűződő viszonya. Ezek első magyarországi hívei 1841-ben Székesfehérváron vették fel a kapcsolatot Gasparich Kilittel. Figyelemre méltó, hogy ez a liberális klerikus rendkívül jól érezte magát Székesfehérváron, nagyon népszerű volt a polgárok körében, ami azt bizonyítja, hogy a székesfehérvári katolikus lakosság körében már a reformkorban igény volt a liberális felfogású egyháziak tevékenységére. 5 Témaválasztásunk mellett szól Farkas Ferenc székesfehérvári káptalani helynök 1850. március 14-én kelt, Scitovszky János esztergomi érseknek küldött jelentése is. Eszerint két Székesfehérvár városában élő pap is aktívan részt vett a szabadságharcban: Molnár János székesfehérvár-belvárosi káplán és Pados János szentszéki jegyző. Kettőjük közül Molnár János pályafutását szeretnénk a rendelkezésünkre álló források alapján röviden ismertetni. Részben azért esett rá a választásunk, mert ő a kevésbé ismert személyiség, részben pedig azért, mert Pados János élete utolsó szakaszában már nem gyakorolta egyházi hivatását, hanem orvosként tevékenykedett. 7 Molnár János, Molnár Ferenc uradalmi ügyvéd és Kolossváry Josefa fia 1816. május 3-án született a Veszprém megyei Bakonyszentlászlón. Gimnáziumi tanulmányait Veszprémben, majd Győrben folytatta, teológiai ismereteit pedig Székesfehérváron és Pesten szerezte. 1839. május 4-én szentelte pappá Barkóczy László székesfehérvári püspök. Már diakónusként részt vállalt a lelkigondozásban a székesfehérvár-külvárosi plébánián. Felszentelését követően segédlelkész volt Pázmándon, majd 1844. szeptember 1-én püspöke visszahelyezte a székesfehérvár-külvárosi plébániára. 1845. május 1-én ismét csomagolhatott, de nem kellett messzire költöznie. Ekkor foglalta el a székesfehérvárbelvárosi plébánia kápláni állását, amelyet a forradalom napjaiban is betöltött. 8 Egyházi pályafutása kapcsán feltűnő, hogy kortársaival összehasonlítva viszonylag ritkán helyezték át és viszonylag hamar visszakerült a püspöki székhelyre is. Ez mindenképpen azt sejteti, hogy püspöke komoly egyházi karriert szánt neki. Barkóczy László székesfehérvári püspök 1847. december 13-án bekövetkezett halála, majd három hónappal később a forradalom kitörése más irányt szabott a szépreményű segédlelkész pályafutásának. A reformkori Székesfehérvár lakosságának többsége még a mezőgazdaságból élt. Ipara döntően céhes keretek között dolgozott. A város kereskedelmét a privilégiumaira féltékenyen őrködő Kereskedelmi Társulat tartotta kézben. 1845. november 1-én megalakult a Székesfehérvári Takarékpénztár, amely főként ingatlanügyletek lebonyolításához nyújtott hitelt. A gazdasági élet megélénküléséhez hozzájárult a zsidóság is. Elve a törvény adta lehetőséggel 1840-1848-ig 548 fő telepedett le a városban, a helyi kereskedők és boltosok nem kis bosszúságára.
