Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

pés már országos hivatalt feltételezett. A húszas évek. vége felé, a harmincas évek elején megfordult Somssich Pongrác politikai nézetrendszere: egyre inkább a kormány álláspontja felé közeledett. Reviczky kancellár mindent elkövetett, hogy az ellenzéktől elcsábítsa. 1830-ban alnádorrá választják, majd pedig 1833ban személynök lett. A továbbiakban is megmaradt Bécshez való hűsége, ami további hivatali állások, címek megszerzése is világosan bizonyít. 1836-ban Baranya megye főispánja lett, ahol konzervatív befolyást gyakorolt a vármegye életére. 1841-ben császári-királyi kamarási címet szerzett, udvari belső titkos tanácsos lett, megkapta a Leopold-rend középkeresztjét, 1845-ben pedig szolgálataiért grófi címet kapott a királytól. Hozzá kell tenni, hogy az 1830-as évektől kezdve, főleg hogy az udvari kerrierje megindult, lényegesen veszített otthoni, hazai népszerűségéből, amit főleg az motivált, hogy több kritikus kérdésben is fellépett Bécs s az udvar érdekében, így például Kossuth Lajosra és társaira halálbüntetést kért 1837-ben (ezzel persze egyáltalán nem volt egyedül). A népszerűségvesztés Somogyra is kiterjedt, hiszen a vármegye határozott liberális (ellenzéki) pozíciót foglalt el. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy Somogy vármegye nagy hasznát látta Somssich Pongrác hivatali karrierjének. Főleg mint mecénás, illetve információbirtokos és közvetítő szerepe jelentett sokat a megyének. A megye első nagy történetírója, szakácsi Csorba József egyenesen „felejthetetlen emlékű"-nek nevezte 1857-es megyeleírásában. Amivel ezt kiérdemelte a híres orvosnál, az a kaposvári kórház, a gimnázium létrehozásában játszott szerepe, a tudomány és a művészet támogatása, Somogy képviselete különböző fórumokon volt. Személyének bemutatása kapcsán fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy két évtizedes Bécs szolgálatában eltöltött, magas fórumokat is megjárt személye révén újabb jelentős befolyást tudott szerezni a famíliának, megalapozva már végérvényesen a Somssichok birodalmi polgárrá válását: már nemcsak unokatestvére, János és fiai, hanem az ő ága is komoly társadalmi befolyáshoz, informális tőkéhez jutott. Somssich Pongrác az 1848-as forradalom idején visszatért Somogyba, s mikéi birtokán élt visszavonulva, mígnem 1849. augusztusában egy befogadott szabadságharcos bujdosó-menekülő honvédkatona bújtatása révén családját a kolera el nem érte. Augusztus 23. és 29-e között meghalt a család öt tagja, köztük felesége és ő maga is. A mikéi kápolnában temették el őket, ami egy általa létrehozott kis tó partján fekszik, csodálatos festői, ligetes környezetben.

45 Somssich Pongrác az 1808-as és az azt módosító 1812-es birtokosztály révén 9278 magyar holdas birtokhoz jutott. A divisio eredményeképpen a Kadarkút melletti Mike nevű település lett a Somssich-birtokok ezen részének központja. Mike a 18. század végén még puszta volt, s a századforduló környékén telepítették be a prediumot sváb telepesekkel, virágzó falut hozva létre. Somssich Pongrác is jelentékenyen megnövelte birtokait a reformkor során. Az ő vásárlásai némileg később következtek be, mint bátyjáé, vélhetően állandó országos politikai elfoglaltsága, illetve máshol élése volt ennek az oka. Előbb-utóbb azonban mindenképpen gondolnia kellett utódai örökségére is, aminek egy jó módja volt ebben az időben, mégpedig a földszaporítás. 1824-ben (más adatok szerint 1828-