Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

egy részére, amit 1830-ra egész Szövécs fölötti rendelkezési joggal teljesített ki.

40 V ráesik falu több mint fele az övé volt már az 1840-es évekre. Somssich jól bírta a pereskedést, bár maga is kiváló jogász volt, mégis képzett ügyvédekkel tudta magát bebiztosítani. Felhasznált minden olyan lehetőséget földjei, birtokai gyarapítására, amely ebben a korban egy alispán rendelkezésére állt, volt úgy, hogy követtársával, az éppen főszolgabíró Igmándy Antallal fegyelmeztette meg azt birtokost, aki éppen nem vagy csak vonakodva akarta neki eladni földjének egy részét.

41 Kitartó földszerzéseinek eredményeképpen jószágai egyre gyarapodtak, nem véletlen, hogy 1840-ben már 14 407 holddal rendelkezett. Az idő előrehaladtával gondolnia kellett fiaira és saját magára is. Felépített a sárdi uradalom északi részén, Sörnyepusztán egy kisebb kastélyt, s oda költözött, ugyanakkor a sárdi birtokot és az oltani épületet Lőrincnek, másodszülött fiának engedte át. Somssich Miklós volt az, aki 1848 után a sörnyei hitbizományi létrehozta, s ezzel hosszú távra tudta biztosítani az egységes sárdi földterületet utódainak. Vélhetően a várható jobbágyi állapotban bekövetkező változások indokolták, hogy az eddigi Sárd-központú uradalom centrális helye északabbra, a tiszta majorsági területet jelentő Sörnyére húzódott át, ami egybefüggő, tiszta Somssich-tulajdonú földet jelentett ebben az időben. Ennek pontos évszáma nem ismert, ám azt tudjuk, hogy Somssich Miklós 1845-ben végrendelkezett. A testamentum szerint tiszta vagyona az adósságok leszámítása, a kastély és ingatlanok nélkül 354 214 váltóforint volt.

42 Ez lehetett az az időpont, amikor átengedte Lőrinc fiának a sárdi birtokrészeket. Somssich Miklós élete vége felé elhagyta sörnyei házát, s a teleket Pécsett töltötte, más adatok szerint szinte a hatvanas évek közepe felé már állandóan ott élt. Ennek oka az az 1863-as rablótámadás volt, ami sörnyei házában érte, az akkor már több mint 70 éves embert rablók támadták meg, s másfél órán keresztül ütlegelték pénznyerés reményében.

43 Még ebből is felgyógyult, de már óvatosabbá vált. Végül is 1870-ben halt meg, hatalmas temetése volt a köztiszteletben álló embernek. 2.2. Somssich Pongrác, a fiatalabb grófi ág létrehozója Somssich Pongrác kettő évvel Miklós után, 1786-ban született Sárdon.

44 Akárcsak bátyja, ő is hamar beletanult a vármegyei hivatali tevékenységbe. Ugyanabban az évben, mikor bátyja országgyűlési követ lett, akkor őt 181 l-ben szolgabíróvá választották. A vármegyei ellenzék vezére lett Miklóssal együtt. Vélhetően törekvőbb típusú ember volt, adataink szerint becsvágyóbbnak és kemény, elhivatott embernek tételezhetjük fel. Hamar közismertté vált, személyes jóbarátsága gróf Széchenyi Istvánnal is, aki járt nála Mikén, s Somssich is meglátogatta őt csokonyai birtokán. Széchenyi azt írta róla naplójában 1823-ban, hogy „Somssich nagyon tetszeti nekem, - nemes gondolkodású férfiúnak látom". Pályája az 1825-ös országgyűlés után teljesedett ki. Beválasztották a diéta után az 1790-9l-es operátumok átdolgozási bizottságába, s ez azt jelentette, hogy 1828-29-ben már huzamosabb ideig Pesten élt, hiszen a bizottság állandóan ott ülésezett. Mindeközben 1825-ben Somogy megye alispánja lett ám a továbblé-