Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában
ben már Somssich Miklós van feltüntetve tulajdonosként, sárdi központtal, akinek ekkor 18 001 forintjövedelme volt. 23 Somssich József után összesen 21 201 holdnyi földbirtok maradt. A Józsefi birtokok területileg elkülönülnek egymástól. Jól kirajzolódik egy sárdi központú terület, amelynek birtok irányítása az ősi fészekből, avagy Nagybajomból lehetséges. Ehhez a sárdi-nagybajomi uradalomhoz tartozott: Sárd, Nagybajom, Csákány, Balogd, Kak-Lencsen, Lók-Koroknya. A másik birtoktest a Zselic nyugati részén, illetve a dombság lábainál elhelyezkedő térség: Mike, Inakod, Szentkirály, Simonfa, Zsipfalva, Kisbajom, Bessenyő vidéke. Központja vélhetően az időközben főleg svábokkal betelepített Mike lehetett. Mikének ezen központi szerepére utalhat az is, hogy 1792-ben telepítették be a falut, s adatunk van arra, hogy 1812-ben már családi kriptát építettek itt. 24 Az idősebb ág képviselője, ifj. Somssich Antal 1800-ban halt meg, két fia maradt: Somssich János és József, az 1806-os összeírás alkalmával még kiskorúak, ezért Somssich Antal successoral címen vették fel az adatokat. 1806-ban 14045 hold birtok tartozott ehhezaz ághoz. Mindenesetre az tény, hogy a korábbi összeírásokhoz képest az 1806-os vármegyei birtokösszeírás adatainak tükrében lényegesen megnagyobbodtak a Somssich-birtokok. De az is kétségtelen, hogy új településekkel is gyarapodott a Somssich-família. Adatok vannak arra például, hogy halála előtt egy évvel, vagyis 1796-ben Somssich Antal kölcsönt vett fel Lukafa, Tóthfalu és Vitorág falvak egy részének megvételére. 25 A Somssich Antal-féle birtokok földrajzilag jól kirajzolhatóan Kadarkút-Csértő környéki birtokok, döntően nagy pusztákkal és kevés lakossal rendelkező területekről van szó. Elképzelhető az is, hogy az Antal-féle birtokok súlypontja Csertőről egyre inkább Kadarkút felé tolódott el, amely falu lényegében félúton feküdt Kaposvár és Szigetvár között, s kifejezetten a nagyobb falvak közé tartozott ebben az időben, az 1784-85-ös összeírás szerint lakossága csaknem elérte a másfél ezer embert. Egy közvetett információ megerősíti feltevésünket a súlyponteltolódásra, mégpedig az, hogy az 1807-es nemesi jövedelmi lajstromban a két ág első számú örököse sárdi, illetve kadarkúti bejegyzéssel lett regisztrálva. 1807-ben az említett jövedelembevallás szerint Somssich Józsefnek, vagyis János öccsének birtokából 15 268 forintos évi tiszta jövedelme volt. 26 Az 1806-os birtokösszeírásból kirajzolódó kép alapján világos, hogy a század elejére a korábbi, 1779-8l-es változások következtében labilissá vált birtokrendszer megszilárdult, vagyis Somssich Lázár birtokainak döntő része Somssich Antalhoz került, míg azokból Ormándhida Somssich József tulajdonává vált, ugyanakkor a Lázár-féle zalai birtokok többi része a családtól elkerült. Ez viszont azt is jelenti, hogy a család birtokai, ebből következően megélhetése innentől kezdve alapvetően Somogy vármegyéhez kötődött a továbbiakban, hiszen a feudális társadalom gyenge infrastruktúrája, a társadalom földhöz való kötődése igen nehezen tette lehetővé a nagyobb tömegű mobilizálódást, még a nemesek számára is. Idősebb Somssich Antal végrendelete világosan előírta az utódok számára a katolikus neveltetésük által is sugallt testvéri szeretet és családi egyetértés fontosságát. Nem tudunk arról, hogy a birtokok szétosztása maga után vont volna
