Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Életpályák, életutak - Kaposi Zoltán: A Somssich família az 1848-as forradalom időszakában

1760-ig udvari (kancelláriai) referendárius lett. Az 1741-i országyűlésen a vármegye követe volt.

1 Pontosan akkor, amikor politikai tevékenysége túl nőtt a megye határain, donatióként 1741. szeptember 22-én kapta Sárd és Simonfa falut, valamint Kadarkút és Csákány jószágok egy részét. Az adomány után 1746-ban a „saardi" (sárdi) előnevet is megszerezte.

2 Ez a birtokszerzési forma teljesen megszokott jelenség volt ebben az időben, a potenciális birtokos némi készpénz lefizetése fejében megszerezhetett olyan fiscalitást, amely éppen elhagyatott, senki által nem használt terület volt. A sárdi királyi adományt 1757-ben megerősítették. Sárd lakott település maradt végig a török koron keresztül, s bár népessége a 17— 18. század fordulója körüli időszakban némileg csökkent, továbbra is jelentős településnek számítolt. 1695-ben 14 háztartást jegyeztek fel a faluban, egy évvel később adataink szerint 120 köbölnyi szántóval rendelkeztek a helybéli lakosok. 1699-ben 33 háztartást, 1712-ben pedig 34 háztartást írtak össze a faluban. Az 1720-as országos összeírás szerint ugyan csökkent a háztartások száma, ám ennek nem biztos, hogy nagy jelentőséget kell tulajdonítani, ismerve az összeírás keletkezésének körülményeit. Mindenesetre Kováts Zoltán népességbecslése alapján a falu lakosságát 300-350 ember közé tehetjük 1720 környékén.

3 A falu Kaposvárhoz is közel feküdt, s ez főleg azért fontos, mert az 1740-es évektől a vármegye központja egyre inkább az Esterházy-mezőváros lett. Sárd megszerzését követően, valószínűleg a század közepe felé építette fel a barokk stílusjegyeket mutató somogysárdi házának (a későbbi kastélynak) első részét Somssich Antal. Eddigre már igen nagy befolyású emberré vált a vármegyében Somssich, de befolyása a szomszédos zalai területekre is kiterjedt. Sárd 1757-ben és 1801ben országos vásárok tartására nyert szabadalmat, ezzel is növelve tulajdonosa szerepkörét, s mindjárt előre kell jeleznünk, hogy a második világháború végéig Sárd maradt a família elsődleges birtokközpontja. Sárddal együtt kapta Somssich Antal Simonfa possessiót is, ami azért sem lehet véletlen, mivel korábban a kettő birtok azonos tulajdonosok kezén volt: Góry Gábor és Póka Miklós voltak a földesurai még az 1720-as évek vége felé is.

4 Ám a két tulajdonos későbbi pályafutásáról semmit sem tudunk, valószínű, hogy - sok más akkori földbirtokoshoz hasonlóan - ők sem tudták a Neoacquistica Commissio előtt igazolni birtokjogukat, így a település királyi adományként került tovább. Simonfát a későbbiekben is Sárd részének tekintették (bár a két település között 35 km van). Simonfa is lakott településként vészelte át a hódoltsági éveket, háztartásainak száma 1695-1714 közötti években 13 lehetett, ezt követően azonban egy lassú szaporodás indulhatott meg, s ennek eredményeképpen 1720-ban már mintegy 17 háztartást találhatunk a faluban, ez mintegy 200-250 főt tehetett ki.

5 Tizenhét évvel később, de szintén adományba kapta Somssich Antal az Ormánd patak Zala megyei oldalán fekvő Ormándhida pusztát, az erről szóló nádori adománylevél 1758. február 1-én látott napvilágot.

6 A település Simonyi és Path falu mellett található, közel Komárhoz, úrbéri népességgel nagy valószínűséggel ekkor nem rendelkezett, csak telepített munkásai lehettek.