Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Gergely Anna: A székesfehérvári zsidók

A zsidóság emancipációs törekvései a reformkorban Az alkotmányosság 13 évig tartó mellőzése után az uralkodó ismét összehívta a rendi országgyűlést 1825-ben. A döntően nemesi vezetésű magyar reformmozgalom eszmei egységének alapját az európai liberalizmus hazai késő feudális viszonyokra való adaptációja határozta meg. A polgári nemzetért folyó harc, a jogkiterjesztés magában foglalta a liberális eszméknek megfelelően a polgárság, így az iparos-kereskedő zsidóság bevonását is az érdekegyesítésbe.

6 A liberális felfogás szerint a szabadság alapvető emberi jog, amelynek adhatását nem lehet születési előjogokhoz kötni vagy érdemekért jutalmul adományozni. „A szabadság nem oly valami, mit érdemként jutalmul adni rajtunk áll; hogy az minden embernek vele született joga, melytől vétek nélkül senki által meg nem foszthatik. "

7 A magyar zsidóság jogi helyzetét 1840-ig az 1790. évi XXXVII. „De Judaeis" címmel ellátott törvénycikk képezte. A II. József által kibocsátott türelmi rendeletet erősítette meg II. Lipót dekrétuma, amely lehetővé tette, hogy a zsidók iskolákat végezhessenek, egyetemi fokot szerezhessenek. Kimondja, hogy a „Magyarország és kapcsolt részei határán belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más helységekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január elsőjén voltak megtartassanak, és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek. "

8 A zsidóság közjogi helyzetét a reformkorban a türelmi állapot határozta meg. Az ún. türelmi adót (taxa tolerantialis) Mária Terézia vetette ki az örökösödési háború idején a zsidóságra annak fejében, hogy nem katonáskodtak. A türelmi adó maga is törvénytelen volt, hiszen a rendek sohasem szavazták meg, hanem a király által önkényesen kivetett és időnként önkényes összegben megállapított állandó adónemmé vált. A türelmi adót a zsidóság nem keresztényi voltáért, megtűrt állapotáért tartozott fizetni. A türelmi adó eltörlését a reformpárt indítványozta az 1832/36-os országgyűlésen. Az alkotmány- és törvényellenes jogsérelem megszüntetésébe heves vita után az alsóház beleegyezett, majd háromszori üzenetváltás után a felsőház is. Az országgyűlés határozatát azonban a király nem szentesítette, mivel az az uralkodó abszolút jogkörét kérdőjelezte meg. A nevezetes 1839/40. évi országgyűlés elsősorban a szólásszabadság megsértésével perbefogott és bebörtönzött Wesselényi, Kossuth és Lovassy kiszabadításával foglalkozott. A zsidóság teljes emancipációját Magyarországon először Dubraviczky Simon, Pest megye alispánja és képviselője indítványozta az 1840. március 9-i kerületi ülésen. Dubraviczky köztetszéssel fogadott előadásában a türelmi adó eltörlését, valamint azt javasolta, hogy „adassanak meg nekik is azon jussok, melyeket hazánkban minden nem nemes személyek és városiak bírnak, még pedig nemcsak hazánkban, hanem a társországokban is, míg a Céhek fennállnak, azokba ők is bevétessenek. "

9 (Kiemelés tőlem - G.A.)