Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Nagy Imre Gábor: Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán

vozva azon helyekre, ahonnan e városba lakni bejöttek, vagyonokat lakásokon bezárván elmentek, amidőn sorsukról a törvény, vagy felsőbb rendeletek határozni fognak, ismét visszatérendők. "

95 A visszatérő zsidóság ezután csendben élte mindennapi életét. A városi tanács is azt jelentette a zsidóösszeírás felterjesztésekor: „[...] hogy miután városunk lakosságában jelenleg legkevesebb ellenszenv sem mutatkozik ellenük, további ittmaradhatásuk iránt a reájuk eddig is volt, s levő felügyelés mellett észrevételünk nincs. "

96 A zsidóellenes megmozdulások több, meglehetősen összetett okokra vezethetők vissza. A hatalom meggyengülése tette lehetővé és a közvetlen kiváltó okai elsősorban a fentebb tárgyalt pénzügyi nehézségekben (átváltás körüli üzérkedésekben) és ellátási zavarokban keresendők. Később a pécsi zsidóság egyik vezetőjévé felemelkedő fiatal Engel Adolf is a „jelenleg azon okra, minthogy hazánkban zavarok vannak és a zsidók üldöztetnek keresetemtől elállók" indokkal vonta vissza 1848 júliusában férfi ruha üzletnyitási kérelmét.

97 A bűnbaknak kikiáltott pécsi zsidók üldözéséhez hozzájárult, hogy Pécs mint püspöki székhely erősen katolikus város volt. Az 1848 előtti népesség számbavételek ugyan nem népszámlálások, azért a lakosság pontos számának meghatározására nem alkalmasak, de az arányok és tendenciák érzékeltetésére igen. Az 1843. évi népösszeírás csak a férfilakosság vallási megoszlását tartalmazza. Az 5860 férfi lakosság 98,33%-át a római katolikusok, 1,52%-át a zsidók, 0,10%-át az evangélikusok és 0,05%-át a görögkeletiek alkották. Hasonló adatokat nyerünk az egyházi sematizmusokból. A pécsi egyházmegye 1843. évi sematizmusa szerint a 16 042 főnyi népesség 96,79%-át a római katolikusok, 1,74%át a zsidók, 0,93%-át az evangélikusok, 0,32%-át a reformátusok és 0,22%-át a görögkeletiek tették ki.

98 A török megszállás alóli felszabadulás utáni első pécsi püspök, a harcias hitvédő Radonay (Radanay) Mátyás 1692-ben szigorú esküt tétetett a városi polgárokkal, hogy sem ők, sem az utódaik a nem római katolikusokat nem fogják megtűrni a városban. Ez az eskü indokul szolgált a jövevények megszűrésére. Csak/7. József türelmi rendelete után, akkor is általában, felsőbb helytartótanácsi beavatkozásra és rendkívül kis számban fogadtak be nem római katolikusokat a városba.

99 Az első evangélikus vallású, akit befogadtak Nendtvich Tamás gyógyszerész volt. Ő is csupán 1806-ban és a kancellária engedelmével telepedhetett le.

100 A lassan gyarapodó evangélikus gyülekezet 1844-ben kapott arra engedélyt a tanácstól, hogy imaházat és iskolát létesítsen.

101 II. József zsidórendeletében többek között megengedte, hogy a zsidók keresztény elemi iskolákba járjanak. A zsidó diákok számára külön rituális konyha (zsidókonyha) fenntartása volt szükséges, amire hivatkozva telepedhettek le a zsidók Pécseit is. Az 1840. évi 29. tc. érvénybeléptéig azonban csupán egy-két zsidó család kapott letelepedési engedélyt. Számuk ezután növekedett meg valamelyest, ám még így sem haladta meg a 250-300 főt, mégis ők alkották a város második legnépesebb etnikumát.

102