Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)

Rendszerváltások A város - Nagy Imre Gábor: Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán

tartós maradásunkba belátni s népünkön s magunkon segíteni képesek alig lehetünk. [...]. "

56 A helytartótanács válaszában a bankjegy átváltásnál uzsorát űzők szigorú büntetésére utasította a várost, és azzal nyugtatta meg, hogy a kincstár intézkedett, miszerint a pécsi sóhivatal pénztárában elegendő ezüstpénz legyen.

57 Pécs városa és Baranya megye márciusi forradalom utáni első, március 19i közgyűlése egyaránt foglalkozott a súlyos ezüstpénzhiánnyal. A város közgyűlése a konzervatív főispán és első alispán távollétében a megyét irányító Perczel Imre másodalispántól kért a megye pénztárából átváltásra 3000 pengőforint ezüstpénz, mert „A vertpénzek [ezüstpénzek] naponként érezhetőbb hiánya minden kereskedelmi forgalmat, de főképpen a mindennapi élet tekintetéből oly fontos hetivásárokat már már teljes elnyomással fenyegeti. " Vélhetően a megye sem rendelkezett váltópénzzel, ezért Perczel Imre másodalispán a császári királyi hadipénztárhoz fordult, amely rendkívül gyorsan intézkedett és már másnap késznek mutatkozott, hogy a királyi sópénztárnak kiutal 1500 pengőforint ezüstpénzt. A város nevében Piatsek József főadószedő bonyolította le az ügyletet.

58 A szükségletekhez képest az 1500 pengőforint csak csepp lehetett a tengerben, ezért március 24-én 10 000 pengőforint bankjegy átváltásával bízta meg a város Taitl Ferenc szószólót és Blauhorn Mihály kereskedőt, választott polgárt. Az összegből 4000-4000 forintot Jellasits János városi főjegyző és Blauhorn Mihály adott kölcsön kamat nélkül. Az ezüstpénzhiányt a fenti 10 000 pengőforint sem oldotta meg, ezért a város kérte a kamarát, hogy továbbra is szállítson a pécsi királyi sóháznak.

59 Többet nem igen tehetett, mert feltételezhetően nem rendelkezett több papírpénzzel, amit ezüstre válthatott volna. A lakosság lecsillapítására az ügyben tulajdonképpen illetéktelen - Perczel Imre másodalispán is azonnali ezüstpénz küldeményt kért a MOIB-tól április 3-án.

60 Pénze azonban a MOIB-nak sem volt, ezért csak megnyugtatás eszközével élhetett. Április 5-én ismertette a kincstár elnökének előző napi levelét, hogy a kincstár kellő ezüstpénzzel rendelkezik, de a szállítás a távolság és a közlekedés nehézségei miatt időt vesz igénybe, ezért legyenek türelemmel. A városi tanács a közhangulat megnyugtatására a rendeletet kinyomtatta.

61 A fenti és hasonló nyugtatgatásuk azonban nem számolták fel az elégedetlenséget, mert nem oldották meg a problémát. Az ezüstpénzhiánnyal kapcsolatban rendkívül találóan állapította meg Kossuth Lajos a kamatos kincstári utalványok kibocsátásakor: „Minden eldugott forint egy csepp vér, mely a nemzet ereiből haszontalanul elvonatik. Az országban ez idén, mintegy 8 millió frt bécsi bankjegy váltatott fel ezüstpénzre, -sa beváltott bankjegy eltűnt a forgalomból, s töbnyire eltűnt az érte kapott ezüst is és az élet, a forgalom ennyivel szegényebb lett. így bünteti meg magát a rosszul számított bizalmatlanság. "

62 A bizalmatlanságot fokozta, hogy a papírpénz beváltását egyre szűkebben szabta meg az Osztrák Nemzeti Bank. 1848. márciusában-áprilisában előbb nem váltottak be többet személyenként 500 forintnál, később már csak 25, majd 5 forintot. Május 22-én pedig egy kormányrendelet végképp beszüntette a magyaror-