Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Emlékezés, emlékezet... - K. Horváth Zsolt: A lehetséges emlékezésektől a lehetséges történelmekig. Az 1848-49-es emlékezések történeti képe és olvasási dilemmái
kifejezésével élve - ego-faber , önmaga, illetőleg - Pierre Nora szóhasználatát átvéve - önnön történetének megalkotója. 23 Legszembetűnőbb az ilyen jellegű naplóban a külvilág, (azaz a szabadságharc) történései, és a belső én, (azaz a személyes érzelmek) konfliktusa. Alexy, több helyütt is, arról emlékezik meg, hogy nem elsősorban a harci események foglalkoztatták, hanem sokkal inkább önnön feloldatlan, privát problémái: egy visszavonulás alkalmával is csak Johannára, a miskolci orvosnéra tudott gondolni, akihez érzékeny szálak fűzték. A napló, mint „legszemélyesebb irodalmi és történeti műfaj" 24 , véleményem szerint, elsősorban szerzőjének mentális világáról, s nem az őt körülvevő eseményekről tanúskodik: jelen esetben ez annyit tesz, hogy a naplóban, melyet - szintén Vörös Károly nyomán - „érzelmes, biedermeier emlékezésnek" tituláltam, némileg paradox módon, kevés hangsúlyt kap a szabadságharc eseményeinek forradalmi hevülete. Maga Alexy például nehezen birkózik meg „a katonáskodással együttjáró ordenáréságok''-kai 25 , a mindennapokban megszokott higiéniás körülmények hiányával, a kényelmetlen fekhellyel stb., melyek mind meghatározzák egy-egy ember apró-cseprő életkörülményeit. A napló szerzője így nem csak testileg szenvedi el az őt körülvevő fizikai világot, de lelkileg sem azonosul különösképpen 1848—49 „nemes eszméivel", vagy ahogyan ő megjegyzi: „Es mit szóljak életem jelen napjairól? Egy száraz rideg próza az, mely már legnagyobb fűszerét élvezi akkor, ha kedves női társalgásban részesülhetik. " 26 S tulajdonképpen milyen alapon kételkednénk az átélők narrációiban? Miért tudnánk mi jobban, hogy hogyan éltek meg akkor, a „saját idejükben" emberek - később a történészek által az események rangjára emelt - történéseket? Az „olyan események hitelessége, melyeknek nem vagyunk szemtanúi, mindig konvenció, megegyezés, megszokás kérdése" 27 az azt át nem élők számára. Egyszóval, ha az érdekel minket, hogy bizonyos történeti eseményeket hogyan láttak az azt megélők, akkor el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a kortársak, a saját idejükben, alkalmasint jóval prózaibbnak, szürkébbnek, ugyanakkor kevésbé heroikusnak, vagy romantikusnak élték meg, mint azt mi, a hagyományként hozott, s konvencióként elfogadott ismeretrendszerünk okán esetleg szeretnénk. Ebből a szempontból pótolhatatlan forrás a napló, hisz - mint a következőkben tárgyalandó lesz - a visszaemlékezés egészen más képet képes festeni ugyanarról a korszakról, s az így egészen más szemszögből fontos és érdekes. Retusált arckép, történelmi háttérrel: a visszaemlékezés mint „narratív identitás" Jelen fejezetben Jókai Mór Emléksorok. Napló 1848-49-ből (1850) és Emlékek a szabadságharcról (1899) 28 címmel ellátott írásai nyújtanak majd apropót, hogy a memoárokban artikulált történetképet szemügyre vegyük. Miben is más a visszaemlékezés, mint a napló, miért hangsúlyoztam már többször is a kettő között fennálló különbségeket?
