Keresztury Dezső: Egry brevárium (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága)

mert hiszen elképzelhető-e egy festő, aki hozzá még egyre bolondabb képeket pingál, másként, mint aki pálinkával kezdi, folytatja s fejezi be a napot? A rátarti, véleményét legfeljebb némaságba rejtő természete szerint, de szükségből is egyszerű ruházatú férfi lehetett-e más, mint „proli", s oly korban, amelyben ez Adynak, Bartóknak, Kodálynak is kijárt, legalább „destruktív", ha már nem egyenesen „kommunista"? Bécsből néhány, éppen frissesége következtében kifejezést kereső képzőművészeti élményt hoztam magammal. A tiroli Egger-Lienz életmű kiállításáról, meg a francia impresszionista mesterművek kiállításáról rajongtam, aztán a bécsi Művészettörténeti Múzeum néhány remekművéről, főként az azóta is zarándoklataim céljául szolgáló Brueghelekről, Rembrandtokról, s Rubens Ildefonso-oltárképéről. Egry figyelmesen hallgatott: lassanként az lett a benyomásom, nem is rám, hanem engem figyel; hiszen - ami azután kiderült — még a nálunk azóta is alig ismert Egger-Lienzről is tudott; ki mondhatná meg honnan? De nyilván különös, rokonszenves csodabogárnak is nézett, merthogy ilyesmiért abban az otthoni világban nemigen volt szokás rajongani. Aztán hirtelen eszembe villant, hogy hiszen láthattam én már őt tavaly, mikor a fürdőzésre szánt terület szélén, a gyér lombú fák árnyékában, egy magamkorú fiatalember segítségével felállította festőállványát s a fiatalembernek magyarázva színes krétavázlatot rajzolt. Ő volt hát a „piktor". De, hogy „részeges"? Nem néztem olyannak. S tanúsíthatom, nem is volt az. Számos együttlétünk alkalmával még spiccesnek sem láttam ; míg a társaság ivott, ő legfeljebb kóstolgatta a bort. Pálinkát is inkább csak betegeskedő, vérszegényen fázós éveiben szopogatott el egyegy pohárkával. S hogy „destruktív" volt-e? Úgy, ahogy az általam oly nagyra becsült kortársainak mindegyike. A legjobbak társaságában viselte ezt az akkoriban oly üres, de infámisan kártékony jelzőt. Vékony csontú, keveset evő s keveset beszélő, soványságában is erős, rugalmas mozgású, bár szívesen üldögélő ember volt. „Proli"? Engem még külsejével is inkább azokra a látszólagos törékenységükben is szívós, szegény parasztemberekre emlé-