Keresztury Dezső: Egry brevárium (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága)

Ebbe a dzsentri elitbe kívánt beleszervülni Pauler Gyula, a miniszterséget viselt jogász Pauler Tivadar fia, a kiváló történetíró. Szőlőt szerzett a hegy szívében s rá olaszos stílusú tágas emeletes villát építtetett. Két lányát két tekintélyes, régi és büszke nemesi családból származó, nyalka katonatiszthez adta feleségül. Az első világháború idején, mint másutt, Badacsonyban is kötelességüknek érezték az idővel és pénzzel rendelkező úri hölgyek, hogy önkéntes ápolónőkként teljesítsenek hazafias szolgálatot. így jött létre ott egyfajta üdülő-kórház ; s ebbe került a beteg tüdejű, erősen leromlott egészségű Egry József. A környék jó társaságát aztán nemsokára bezengte a megbotránkoztató hír : Pauler Juliska elvált férjétől s - mivel katolikus házasságát az egyházi hatóság nem bontotta fel — polgári, tehát vadházasscágra lépett a ,,jött-ment" piktorral. A házasság kopár körülményeiről tömör képet rajzol Bernáth Aurél „Utak Pannoniából" című könyvében. A botrányt csak fokozta, hogy Egry, miután joggal rossz néven vette a család ellenséges viselkedését, s miután a falakat az akkori divat szerint sűrűn díszítő kinyalt családi arcképek ízlését is sértették, leakasztotta s félretette lakásukból az ilyen nemű fényképeket. Pauler Juliska bátyja, Ákos, az egyetemen a filozófia tanára, a keresztény kurzus egyik igen tekintélyes szellemi vezetőalakja, minden kapcsolatot megszakított húgával s őt örökségéből is kitagadta. Elképzelhető, milyen hírek szivárogtak el ezekről a dolgokról még az én ilyesmire nem túlságosan kíváncsi fülemhez is. A másik Pauler-lány fiával azonban évfolyamtársak lettünk az Eötvös Collegiumban. Ennek édesapja akkorra már nyugdíjba vonult, s Pauler Ákos, hogy a némileg zavarba került családnak ebben is segítségére siessen, lakásul felajánlotta neki a badacsonyi villát. Én - éppen egy idegeimet nagyon is próbára tevő bécsi évet kipihenendő - Badacsonyba vonultam el; s a közös — bár nagyon is elkülönülő kabinokból összeverődő - fürdőhelyen találkoztam collegista társammal. O mutatott be Egrynek, akit ők, s velük azután mi is „Piktor bácsinak", meg feleségének, akit velük együtt mi is „Nennének" neveztünk. A régi hírek felerősödtek : Egryt a jobb társaság - persze csak magánkörben — egyszerűen „részeges piktornak" nevezte,