Keresztury Dezső: Egry brevárium (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága)

mint a túlsó part akkor még csak nagyon is elszórtan fel-felvillanó lámpái. S mindenekfelett a tó, amelynek párázatában hol felmagaslottak, hol a földtől elszakadva lebegtek Fonyód piramisai s amelynek fényittas terében, ha a tó kilépett hétköznapjai unalmából, minden valamilyen fenséges szertartás látomásává magasztosult. Én főképpen ebben a tündéri békét, alkotó, teremtve termő csendességet őrző-sugárzó környezetben láttam a régi Egryházat. Igaz, hogy főként a nyaralások idején jártam ott, nyílt szívvel, gyanútlan ifjúsággal. A lakószoba nagyon egyszerű volt, két ágy, középen asztal székekkel, egyik sarokban fiókos szekrény, a másikban Egryné rövid barna zongorája, a falon a Szent Kristóf egyik változata s egy jóval régebbi csendélet - nyilván a párizsi évek kedves emléke; engem legalábbis Bracque-ra emlékeztetett, s Egry az új ház műtermének falára is felfüggesztette. A tágas egykori présházból konyhává alakított helyiség közepén régi kemencetűzhely magasodott ; előtte sparherd; mögötte a Mama otthona: mert ide, a hegyi házba is magukkal hozták Egry édesanyját; aki időtlen, kevés szavú parasztasszonyként hordozta a háztartás apróbb-nagyobb gondjait, törődött a baromfiakkal, élesztette a tüzet, s pihent csendesen, ölébe ejtett kézzel a malomkerék asztal mellett. De mai embernek elképzelni is nehéz, hogyan élhettek ott télen, amikor már - miután a keszthelyi házat elvitte az adósság — csak ott élhettek. Azt a kivénült házat csak átmeneti nyári-őszi szállásnak építették. Télen hóba temette a szél; jeges leheletével átjárta a hézagos ajtókat, ablakokat, s úgy kihűtötte reggelre a szobát, amelyet csak vaskályhával fűtöttek, hogy a víz megfagyott a mosdótálban. S amíg vincellért tarthattak, még csak el lehetett küldeni valakit a lagszükségesebb bevásárlásokra; de azután már vincellérre sem tellett. Villanynak ott akkoriban még a vágyakban sem tűnt fel a lehetősége. A konyhát is meg a szobát is egyetlen petróleumlámpa világította meg, amely mellett sem olvasni, sem dolgozni nemigen lehetett. Akkor még csak igen kezdetleges rádió működött; ez különben később is csak bosszantotta, idegesítette Egryt örökös recsegésével, hörgő egyhangúságával. Ilyenkor legfel-