Keresztury Dezső: Egry brevárium (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága)

A vedlett kert közepén málló falú ház tornyosodott elénk, szívszorító ridegséggel. Már csak Egry ugyancsak elhunyt mostohafiának családja lakott benn ; a tehetetlen és tájékozatlan özvegy nyaralók tartásával segített magán, elég kevés sikerrel. Az egykori nappali- és hálószobában csak egy finom kis biedermejer szekrény meg egy kép maradt a régi holmiból; elénk olcsó kettős hálószobaágy meredt, iszonyatos selyemcukorszín terítővel; fejtől az akkor divatozó hármashalomszerű, szaténnal bevont, csipkével, hímzéssel, rüssel felpiperézett díszpárna. A liiűlciY•iilxii meg ott találtuk Egry festőállványá* <= italát rajt néhány maradék-ecsetet s az óriási pasztell-krétás dobozt, amelyből a kegyeletes látogatók már elhordták emlékbe a festékek nagy részét. Kép jóformán semmi sem maradt, az asztalt egykor elborító mappákból hiányoztak a vázlatok — volt idő, amikor a hivatalosan elutasított nagy művész egy-egy rajzáért egy üveg bor is elég volt vételár fejében. A műteremben is ott állt két tábori ágy; nyilván átfutó nyaralók részére. Amikor meglehetősen indulatos, keserű mondanivalóm végére értem, azt kérdeztem a rendezőtől - miután az dolgavégezetten csomagolásra intette embereit -, hogy hát a régi, az igazi Egry-házat nem keressük-e fel? Kiderült, hogy arról a régiről nemigen hallott senki. Akkor hát majd én elkalauzolom a társaságot, mondtam, s mivel elhitték, hogy elmulaszthatatlan alkalmat szalasztanának el, rámbízták magukat. A hegy derekán végighaladó régi kocsiúton mentünk Tomaj felé ; aztán - az autók némi kockáztatásával - befordultunk a hegyre fel, a bazaltbánya irányába vezető dűlőútra. Rég nem jártam arra, de mindenre ráismertem : az átkozottul ápolatlan út első fordulójánál jeles évszámmal díszített, fehérre meszelt homlokzatát megvillantó présházra, odébb az üvegtornácos régi postaépületre, jobbról Egryék egykori vincellérházára, balról a múlt század közepe táján rakott nádtetős présház-nyaralóra, amelynek a Balaton felé forduló oldalához Egry később egy finom kis timpanonnal szegett, s három hosszú ablakkal megvilágított műtermecskét építtetett. Utunkat új, léckeretű drótkerítés állta el. Szerencsénkre éppen ott voltak az egyébként az Alföldön élő tulajdonosok. Be-