S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

tisztulása (Purificatio) Jézus templomi bemutatásának emlékünnepe, amely már a XI. sz. óta kötelezően megtartott a magyar nyelvterületen. A kereszténység a IV sz. óta tartja a napot ünnepként. Előzménye az ókori római Amburbale volt, amikor fáklyás körmenetben járták végig a várost. E pogány ünnep ellensúlyozására került a napra Gyertyaszentelő, amely III. Sixtus pápa (432-440) érdeme.

m Gyertyák megáldásával a X. sz. óta egybekapcsolt. Az egyház ezen a napon szentelte és szenteli ma is a gyertyát, amely Krisztus-jelkép (a viasz az emberi természet, a világosság az istenség) és a legrégebbi szentelmények egyike. A középkorban még először a tüzet áldották meg és erről meggyújtották a gyertyákat.

184 Gyertyaszentelőkor körmenetet is tartottak, a templombelsőnek égő gyertyákkal való körüljárása ennek a maradványa. A szentelendő gyertyákat külön asztalokra helyezik ma. Helyenként csak bizonyos gyertyák kerülnek ide, a többit mindenki magánál tartja, az a sajátja. Másutt valamennyi szentelendő gyertyát kitettek, a szalagokról ismerték fel, hogy melyik kié. A pap bemegy a sekrestyébe a képviselőtestület tagjaival, ahonnak kijön az egyik és meggyújt egy gyertyát. A többi egyenként utána megy és az égő gyertyáról mindenki meggyújtja a magáét, majd az oltár körül félkörbe állnak, s a pap megáldja a gyertyákat. Ezután a feldíszített feszülettel és az égő gyertyákkal, a pappal együtt körbejárják a templomot, visszamennek a szentélybe, majd eloltják a gyertyákat. Mindez a reggeli mise keretében történik. Vannak helyek, ahol ma már alig akad olyan, aki gyertyát szenteltetne, pl. Berhida, és van, ahol még tömegesen szenteltetnek, pl. Magyarpolány. Az 1950-es évekig általános volt a gyertyák megszenteltetése. Általában párba kötve tartották az első szoba falán, a szentképek vagy a sublóton álló szobrok közé akasztották. Jásdon az ajtó mellett volt a helye. Amikor nagybeteg volt a házban, a szentelt gyertyát gyújtották meg mellette. Az utolsó kenet feladásakor a kis asztalkára a feszület mellé égő szentelt gyertyát tettek, így várták a papot. Volt, aki gyógyító erőt tulajdonított az ilyen gyertyának, hisz előfordult, hogy a beteg felépült. Sok helyen a haldokló kezébe is szentelt gyertyát tettek. Halott mellett ugyancsak szentelt gyertyát égettek egészen a koporsó lezártáig. Ilyenkor mindig az előző esztendőből megmaradottakat használták el először. Az úrnapi körmenetben is az előző évi szentelt gyertyákat vitték. Egyébként ha valaki csak egyetlen gyertyát szenteltetett, azt az előző évről maradttal kötötte párba. Égi háború esetén mindig meggyújtották a szentelt gyertyát, amely - hitük szerint - megvédelmezte a házat a villámcsapástól. A Káli-medencében a római katolikusok nehéz szülés esetén ugyancsak szentelt gyertyát gyújtottak és ezt fogta kezébe az egyházkelőn (avató) az anya is. Német falvakban az ünnepnap elnevezése Lichtmesse (A fény miséje). Lókúton a zirci gyertyástól vették meg erre az alkalomra a vékony fehér gyer-