S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

ták megtörölgetni, sőt, sok helyen ezen a napon be sem fogták őket, nehogy elhulljanak. A szenteltvíznek széles körben való használatát az egész magyar nyelvterületen megtaláljuk. Olyan szentelmény volt ez, ami az embert a bölcsőtől a sírig elkísérte. Szentgálon még a virágokat is meghintették vele, hogy szebben nyíljanak. A szenteltvíz kiterjedt alkalmazására vonatkozóan az első írásos magyarországi adat a XV sz.-ból származik Poggio Bracciolini olasz humanistától.

170 Vízkereszt napján szentelte meg a pap a házakat szenteltvízzel és szenteltkrétával. Az ajtó fölé a háromkirályok nevének kezdőbetűit írta fel az évszámmal együtt, amit megőriztek, mert betegség, tűz és egyéb baj, veszedelem elleni védelmet tulajdonítottak neki. A XX. sz. elején ilyenkor tömjénnel is megfüstölte a hajlékokat, amint arra a legidősebb adatszolgáltatók még emlékeztek. Magyarpolányban a házszentelés mindig a karácsonyfa előtt történt. Kemenesszentpéteren az 1950es évek végéig Vízkereszt napján délután 2 órakor litánia volt, s ezt követően kezdődött a házsszentelés az egész faluban. Erre az alkalomra a karácsonyfa elé házioltárt készítettek: egy kis asztal közepére fehér térítőre feszületet, két oldalára egy-egy gyertyát állítottak, eléje pedig egy pohárban új szenteltvizet tettek, bele fenyőágat vagy puspángot. Egy ministráns csengővel jelezte a pléHázszentelés; Magyarpolány, 1990-es évek. (Róka Lajos felvétele)