S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)
Évközi jeles napok
Évközi jeles napok Az egyházi esztendő gazdag ünnep- és hagyományvilága a kisebb jelentőségű jeles napoknak is teret engedett. Ezek a termelő tevékenység és a mindennapi élet szempontjából voltak figyelemreméltók, s fontosak a közösségek számára. Ezeknek nagy része időjárásjósló nap volt vagy időjárási regulával egybekapcsolódó. Másik, jelentős csoportjuk a termés biztosításának érdekében munkavégzési regulákkal járt együtt, míg harmadik részük a termés betakarításának és az állatok behajtásának idejével függött össze. Mivel az egyénnek és a közösségnek létfeltétel volt az élet, a termés biztosítása, ezért ennek érdekében a mágikus cselekedetek mellett nem szűntek meg a szentek közbenjárását sem kérni, de mindig megtartották az évszázadok folyamán kialakult, megfigyeléseken és tapasztalatokon alapuló, szentesített rendet. Ennek keretében jóslások és regulák összefonódtak. Az adventi időszak Szent András napjától nemcsak a már bemutatott szokásokban, hanem időjárási regulákban és időjárásjóslásokban ugyancsak bővelkedett. Már ezt megelőzően Katalin napja időjárásából a Karácsonyéra következtettek: „Ha Katalin locsog (azaz enyhe), karácsony napja kopog (vagyis fagyni fog)." A fehér Katalint többnyire fekete Karácsony követte, de mindkét megállapítás fordítottja is többnyire bevált. Az Andrásnapi hideg jó termést jelzett, advent első hetének hideg időjárását pedig még legalább 4-4,5 hónapos hideg követte. A Miklós-napi szél után esős tél, valamint az egerek és az ürgék pusztulása következett. Luca napjától Karácsony vigíliájáig minden nap időjárása az újesztendő egy-egy hónapja időjárásának felelt meg. Karácsonykor hagymakalendáriumot készítettek: a 12 hagymateknőcskébe sót tettek, ez az esztendő hónapjait jelölte, s amelyik megnedvesedett, ott csapadékos időre számítottak. Karácsonykor már a Húsvétra is jósoltak: fekete Karácsonyra fehér Húsvét, enyhe Karácsonyra pedig hideg Húsvét jött. A karácsonyi napsütést húsvéti farkasordítás (hideg) követte, vagy ha a karácsonyi kalácsot az udvaron ették meg (enyhe idő), akkor a húsvétit csak a kályha mellett fogyaszthatták el (hideg idő). A Szent István vértanú napjának napsütése víg aratást, bő gyümölcsöt, azaz gazdag termést, a szilveszteri borús idő esős nyarat, a napsütés gyenge bortermést, az újesztendei „piros" hajnal pedig zivataros nyarat, ínséges esztendőt jövendölt. Újév reggele és január 2-a már augusztus, valamint szeptember időjárását mutatta. Vízkereszt „ha vizet eresztett" (olvadt), akkor a tél még sokáig eltartott. Nemesgörzsönyben versbe szedett regula járta:
