S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Mi is meghordozzuk Királyné asszonykát. " Ekkor a kiskirályné köszöntője következett: „En kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok, Mégis az Istennek térdet, fejet hajtok. Kis gyönge erőmből minden jót kívánok!" Ezután együtt énekelték: „Adjon az Isten ennek a gazdának Sok tyúkmonyát, sok kalácsot!" Ekkor felemelték a kiskirálynét, kiáltva: „Ekkora legyen a kenderük!" A gazdasszonyhoz fordultak: „Szánják meg mi királyunkat, Mi királyné asszonyunkat, Vagy kaláccsal, vagy dióval, Vagy katonaforintokkal!" Egy másik változat szerint: „Segítsék ezt a kis királynét! Vagy garassal, vagy tojással, Vagy katonaforintokkal!" Amikor az adományt megkapták, virágszirmot szórtak, ezzel fejezték ki köszönetüket. Búcsúzóul felhangzott: „Már minékünk el kell menni, Csillag után kell sietni, Mert a csillag nem vár minket, Csak egyedül maga siet. " Ahova nem engedték be a pünkösdölőket, ott elszaladva kiabálták: „Ne nőjön meg a kenderük!"

260 A szokás szöveges részében felfedezhető a regö lésből ismert jókívánság, a termékenységvarázslás analógiás cselekedetekkel egybekötve, valamint az adománykérés, de nem zárható ki más szokásból származó részlet beépülése sem például a záróformulába. Kemenesszentpéteren Pünkösd első napján vitték a kiskirálynét és köszöntöttek egészen az 1970-es évekig. Öt lány tartozott egy csoportba. Közülük négy a sátrat, azaz a zsalikendőt (kasmírkendő) vitte a kiskirályné fe-