S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

is, a kislegátus, aki az egyik dékán (egyházfi) kíséretében felkereste a családo­kat, ahol verset, köszöntőt mondott, amiért pénzadományt kapott, s ez az is­kolát gyarapította, valójában ez a hívek egyfajta hozzájárulása volt az iskolák fenntartásához. A nagylegátus pedig az ünnep egyik alkalmán prédikált is a templomban. A legátusi intézmény a mai napig létezik, működik. Húsvét ünnepén a reformátusok ismét élhettek és éltek az úrvacsorával. Húsvét hétfőn sok helyen, eltelvén a nagyböjt, bált is rendeztek. Városlődön ilyenkor kiásták a húshagyó kedd éjjelén eltemetett borosüve­get, azaz a farsangot (Fasching ausgraben), amit zeneszóval vittek fel a pincéből, s ezzel kezdetét vette a hajnalig tartó mulatság. 247 Húsvét és pünkösd között található áldozócsütörtök. Római katoliku­soknál az ünnepet megelőzték a keresztjáró napok, amely az áldozócsü­törtök előtti három napot jelentette, s legtovább a német falvakban élt a szokás, amely ugyancsak középkori előzményekre tekint vissza. Bálint Sán­dor szerint áldozócsütörtökön körmenetet tartottak annak emlékére, hogy Jézus kivezette tanítványait az Olajfák hegyére. Ugyanakkor ez a körmenet könyörgés volt a vetésért, az ég különös áldásáért, a rossz távoltartásáért. A XVIII. és a XIX. századokban még általános szokásként élt. 248 Középpontjában a falubeli kereszteknek körmenettel történő felkeresé­se állt, amely tiszteletadás volt a keresztáldozat előtt, ugyanakkor védelem kérése is az egyén, a család, az otthon, a termés és a jószág számára. A ke­Keresztjárás; Magyarpolány, 1990-es évek. (Nagy vári Ildikó felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom