S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

nyok imádkozni, ugyancsak hajnalban. Előtte azonban a legények máglyát raktak itt. Ez volt a „Pilátus-égetés". Kb. két órai imádkozás után az asszonyok énekszóval mentek vissza a faluba. Bakonybélben ugyancsak a Szentkutat keresték fel imádkozva az asszonyok hajnalban. A magyar nyelvterületen általánosan ismert szokásról van szó, amelynek gyakorlata még egyes felvidéki és szigetközi falvakban a mai napig élő. Bálint Sándor szerint a szokás középkori liturgikus emlékeket őrzött meg. Húsvét reggelén ugyanis a középkorban a papság Krisztus sírjához ment, ahol a feszületet kivéve, helyébe gyolcskendőt vagy fátylat helyeztek, jelképezve az Úr halotti leplét, de ismeretes ugyanekkor a Jézus keresésére indult asszonyok megszemélyesítése is, amikor a sírnál az angyal szavára, a hívek felé felmutatták a lepleket. Ennek a szokásnak maradványa egyrészt a Közép-Európában jellegzetes feltámadási körmenet, másrészt a néphagyomány Krisztus keresése.

233 Talán ennek maradványa lehet a Fejér megyei reformátusok húsvét hétfői temetőbeli istentisztelete, a hozzátartozók sírjának felkeresése, amely még az 1970-es években is élt. Húsvét vasárnap reggel, a kismise keretében történt az ételszentelés. A szokást általánosan gyakorolják ma is sok helyen szerte a magyar nyelvterületen. Az európai keresztény gyakorlatban a VII. sz. óta ismert. A LX. sz.tól folyamatosan bővült a szentelendő ételek sora (bárány, sonka, tojás), Ételszentelésről hazafelé menet; Veszprémvarsány, 1950-es évek. (Bolla József felvétele)