Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Haderő és hadviselés 1809-ben - DAVID HOLLINS: Ausztria vezérleti rendszere - a modern szervezet eredete

valódi munkát Napoleon maga végezte. Vezette a tervezést, foglalkozott a fontos kémekkel, és a megbízható beosztottaival, az un. Aides de Camp-okkal (parancsörtiszt), akik közvetítették akaratát az alparancsnokok felé. A francia rendszer így nem fejlődött semmit a 18. század elejéhez képest, amikor Turenne marsall kis, állandó hadseregeket vezetett. A különbség a hadsereg mérete és Napóleon saját energiájának mértéke, ami kiegészítette a hiányosságokat. De végül ez lett a gyengeség kulcsa, és végül ez vezetett el a vereségéhez. Napoleon legjobb hadjárataiban, 1796-ban és 1814-ben kis hadsereget irányított, ami felett közvetlen felügyeletet gyakorolhatott, míg legtöbb elkövetett hibáját az 1806-1813 közötti hadjáratokban követte el. Wagramnál 1809 júliusában a francia hadsereg 180 ezer embert számlált, csak valamivel kevesebbet, mint Lipcsénél négy évvel később. Ez idő alatt a szövetségesek képesek voltak összegyűjteni és irányítani egy olyan hadsereget, ami Lipcsénél 295 ezer embert számlált négy nagy nemzetből kiállítva. Gyakran hangzik el, hogy Berthier marsall volt az első modern vezérkari főnök -, de talán csak azt jelenti, hogy ő volt az első táborkari főnök, akiről a legtöbben hallottak. Napoleon a következőt mondta róla: „a hadjárataim során Berthier mindig a kocsimban volt található. Az utazás során arra használtam, hogy a helyzetet és a beérkező jelentéseket tanulmányozza, felvázoltam a terveimet a csatára, melyből ő képes volt a szükséges mozdulatokat levezetni. Berthier látott engem dolgozni, és az első megállóhelyen, vagy pihenő alkalmával, mindegy, hogy éjjel vagy nappal, kidolgozta a parancsokat, ezeket olyan megfelelő alapossággal rendezte, ami csodálatos... Ez volt Berthier különleges érdeme." Napóleon azt mondta, hogy „én kidolgoztam, ő leírta és kiküldte". Ez csak egy vezérkari főnök egyik teendője lett volna, nem az egész munkája. A személyek állandó cserélődése tovább fokozta a bajt. A francia táborkar szerkezete nem csak új emberek sűrű érkezését látta, de a forradalmi haderőben minden egyes hadsereg saját rendszert alakított ki. A táborkari főnök néhány generáladjutánst irányított, akiket adjutánsok segítettek, sokan közülük civilek, és a feladatokat felosztották maguk között a szükségnek megfelelően. A Jomini által az írnokok főnökének nevezett Berthier 1795-ben egy segédletet írt ezen emberek számára - erről úgy tartják, hogy ez volt az első vezérkari szervezet, a modern vezérkar eredete. Azonban a probléma borítékolva maradt, mert a francia törzs képzettsége alacsonyan állt, és szükség volt egy olyan részletes leírásra, melyben megtalálják, hogy kinek mi a feladata! Napoleon a francia kormányzat figyelmébe ajánlotta ezt a segédletet, de a csak évekkel később ő maga tette hivatalossá - Thiebault 1800/3-as javított verziójaként. A hadsereg táborkari főnökének négy Adjutant General lett alárendelve, ezek különböző funkciót töltöttek be. Berthier 1796-ban a következőképp osztotta fel a feladatokat: a hadsereg ügyvitele és katonai igazságszolgáltatás; hivatalos napló és a különleges egységek (műszakiak) beleértve az utánpótlást; felderítés és kommunikáció; a főparancsnokság adminisztrációja. Thiebault 1800-as kézikönyve tartalmazott egy segédletet a fiatal tisztek részére. A valóságban a táborkar végezte az adminisztratív feladatokat, míg továbbra is a főparancsnokra, mint „nagy agy"-ra épült a rendszer, aki megtervezte és végrehajtotta a hadműveleteket. A sokat dicsért hadtestrendszer is egyszerűen arra épült, hogy némi adminisztratív feladatot levegyen a központ válláról, míg az ellenőrzés továbbra is a központ kezében maradt. Az első eset, amikor a franciák majdnem kudarcot vallottak, 1806-ban Jéna és Auerstädt mellett abból fakadt, hogy