Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Haderő és hadviselés 1809-ben - ÓDOR IMRE: A magyar nemesi felkelés 1809-ben
Magyarország: hadszíntér József nádor éppúgy János főherceg Itáliából visszavonuló seregétől várta a támogatást, mint ahogy Károly főherceg is e csapatokba helyezte reményét. A kezdeti sikerek után a Piavénái 4 majd Tarvisnál 5 is vereséget szenvedő főherceg csapatai azonban erősen megfogyatkoztak és visszavonulását is megkeserítették az őt szorosan követő itáliai alkirály Eugene de Beauharnais hadtestei. Mivel Tirol felé a franciák elvágták útját, Klagenfurton át Graznak vonult vissza. Még Villachnál elszakadt az alkirálytól, aki viszont seregeinek zömévei a Semmeringen át Bécsújhely irányában tört előre. János főherzeg Grazban erősítésre is várva több napig pihentette hadait, csak Macdonald csapatai közeledésének hírére vette az útirányt Magyarország felé. Ehhez persze Károly főherceg parancsára is szükség volt, mely a Körmend - Pápa - Győr útvonalon a fősereghez való csatlakozásra utasította a Belső-Ausztriai Hadsereget. Ugyanakkor József nádor is parancsba kapta, hogy az András sy-àsnàéx kötelékébe tartozó inszurgens lovasságot (pesti és veszprémi lovasezredek - a szerk.) haladéktalanul indítsa Körmendre, a visszavonuló sorhad biztosítására. (Mindeközben a francia hadsereg IV. hadtestének lovasvadászai megkezdték a pozsonyi hídfő elleni felvonulásukat.) János főherceg seregének elővédje május 30-án hajnalban Rádfalvánál lépett magyar területre, majd a nap folyamán a hadsereg főerői is - átlépve a határt bevonultak Szentgotthárdra. A főherceg a ciszterci kolostorban foglalt kvártélyt. A francia főparancsnokság már május 28-án értesült a János főherceg visszavonulási útvonaláról, és hogy a birodalmi csapatok egyesülését megakadályozza Bécsújhely térségéből megindította Lauriston tábornok különítményét SopronSzombathely irányába. Lauriston már másnap megkezdte a haditerv megvalósítását. A határon átkelve Sopront ellenállás nélkül megszállva egyidejűleg két irányba, Kapuvár illetve Kőszeg térségébe folytatta az előrenyomulást. Míg a francia elővédek május 31én már Szombathelyre is eljutottak, majd mintegy ezrednyi katonaság megszállta a várost, addig János főherceg csapatai Szentgotthárdon rostokoltak. A Körmenden állomásozó nemesi felkelő lovasdandár ugyanakkor parancsot kapott a Szombathely irányú felderítésre. A veszprémi inszurgens lovasezred egyik százada Hunkár Antal vezetésével május 31-én éjszaka a rádóci erdőnél rajtaütött a francia előőrsön és Sorok faluig visszaszorította a franciákat. A tűzkeresztségen áteső veszprémi felkelők itt és a későbbiekben is tisztességgel helytálltak. Június l-jén a Belső-Ausztriai Hadsereg is megindult, de csak Körmendig jutott, ahol ismét kétnapos pihenőt tartott. A hadsereg létszáma mintegy 20 ezer főből állt. Ekkorra már az olasz alkirály teljes hadserege felsorakozott a támadásra, a franciák megszállták Mosont, benyomultak Magyaróvárra és megtámadták a pozsonyi hídfőt is. E támadást azonban Bianchi vezérőrnagy csapatai visszaverték június 3-án. János főherceg ekkor még - nem ismervén az ellenség tényleges erőit és elhelyezkedését (az alkirály ugyanis június 7-én Sopronból Kőszegre 3 János főherceg Belső-Ausztriai Hadserege 1809. április 15-án Pordenone mellett egy ütközetben, április 16-án Sacile (Fontana fredda) mellett nagy csatában győzte le Eugene de Beauharnais francia Itáliai Hadseregét (a szerk.). 4 1809. május 8-án a Piave menti csatában (Ponte di Piave) Eugène francia hadserege nagy győzelmet aratott János főherceg osztrák csapatai felett (a szerk.). 5 1809. május 15-16-án a tarvisi utóvédharcban a francia csapatok súlyos csapást mértek János főherceg hadseregének gróf Gyulai Albert által vezetett utóvédjére (a szerk.).
