Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Haderő és hadviselés 1809-ben - VIZI LÁSZLÓ TAMÁS: AZ 1809-es győri ütközet a magyar történeti irodalomban
amelyek az inszurrekció egy-egy részterületének, de leginkább a katonai eseményeknek a bemutatására vállalkoztak. Legtöbbjük korrekten ismertette az inszurrekciós szervezőmunkát, megadta a felkelő seregek beosztását, kitért az egyes csapattestek mozgására, bemutatta az 1809. évi felkelés magyar hőseit, s szigorúan a tényekre támaszkodva igyekezett reális képet nyújtani az eseményekről. Ez egyúttal hivatalos udvari történetírás által korábban közölt adatok első nyilvános cáfolatát és kiigazítását is jelentette. Közülük is kiemelkednek Gömöry Gusztávnak és Bodnár Istvánnak a tanulmányai. Gömöry volt az első, aki az utolsó nemesi felkelésnek, a győri ütközetnek, majd az azt követő hónapoknak az eseményeit átfogóan és részletesen publikálta a Hadtörténelmi Közlemények 1889. évfolyamában. 15 A három részre tagolt munka első közleménye áft inszurrekció szervezésének és kerületi beosztásának az ismertetésével kezdődik, s a győri összpontosítással záruló nyugat-magyarországi hadműveletek vázlatos bemutatásával folytatódik. A tanulmány második része előbb a győri csata rövid összefoglalását adja, majd a Meskó-hadosztály kitörését és visszavonulását ismerteti. Gömöry a győri vereség okaiként a csata pozícióinak helytelen megválasztását, a balszárnyon elhelyezkedő inszurgens lovasság biztosításának az elhanyagolását, valamint a tervszerű visszavonulás elmaradását sorolta fel, s mindezért a császári-királyi hadvezetés táborkarát marasztalta el. A harmadik közlemény a győri csata utáni hónapok katonai eseményeit ismerteti, s bemutatja az inszurgensek feladatait a fegyverszünet, majd pedig a békeszerződés megkötéséig. Gömöry ezzel azokat a nézeteket cáfolta, melyek a győri csata után az inszurgensek szétfutásáról és a felkelő hadak ütközet utáni felbomlásáról szóltak. A tanulmány végezetül a felkelés 1809. decemberi feloszlatásának körülményeit vizsgálja, s hosszan idézi az uralkodó és a nádor inszurrekciót elbocsátó kiáltványait. A győri csatára vonatkozó második, az előzőnél sokkal részletesebb, az eseményeket kimerítően ismertető tanulmányt Bodnár István 16 készítette 1897-ben. A két közleményből álló szakmunka első része összehasonlítja a szemben álló haderők katonai, szervezeti felépítését, a csapatok állapotát, harcértékét, kiképzettségük, fegyverzetük és felszerelésük szintjét. Bemutatja az erőviszonyokat, a haderőket mozgató parancsnokokat és azt a terepet, ahol a felek az ütközetet megvívták. Ezt követően a szerző a háború kitörésének okait vizsgálja, s ismerteti a hadműveleteket egészen a győri csatát megelőző napig. A tárgyilagosságra törekvő elemzés során az inszurgensek ugyanúgy a vizsgálat tárgyát képezik, mint a reguláris császári-királyi hadsereg csapatai, vagy éppen a támadó franciák. A szerző a második közleményben az 1809. június 14-i győri csata részletes ismertetését adja, s szinte óráról-órára követi nyomon az ütközet alakulását. Az arcvonal balszárnyán álló inszurgens lovasság manővereit különös részletességgel elemzi, s kiemeli, hogy a felkelő lovasságot ért „ilyen [erejű] támadást hasonló körülmények között még a legjobban kiképzett és a legjobb állapotban levő lovasság sem vethetett volna vissza". 17 Az ütközet átfogó ismertetése után Bodnár közli János főherceg 1809. június 16-i, majd József főherceg 15 GÖMÖRY 18 BODNÁR 17 BODNÁR 503.
