Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Az 1809-es hadjárat Magyarországon - NAGY-L. ISTVÁN: A Belső-Ausztriai Hadsereg és a főparancsnokság kérdése
kombinált határőrzászlóalj 384 fő Odelga őrnagy törzsgyalogság 25 fö 73 fő 75 fő 69 fő krainai határőrkordon stájer határőrkordon 8. utászosztály 8. A magyar nemesi felkelés alárendelése a Belső-Ausztriai Hadseregnek és a főparancsnokság kérdése A Magyarországra vonuló Belső-Ausztriai Hadsereg Károly főhercegtől azt a parancsot kapta, hogy keljen át a Dunán, és csatlakozzék a Morvamezőn állomásozó fősereghez. A francia Itáliai Hadsereg Magyarország elleni támadásáról János főherceg Körmenden értesült, de csak az utolsó pillanatban, június 7-én indult tovább Győr irányába. A következő hét nap mindegyikére jutott egy kisebb-nagyobb ütközet. Az első inszurgens csapat, amely Körmenden János főherceg parancsnoksága alá került, az Andrássy-dandár volt a pesti és veszprémi lovasezredekkel. A dandár a hadsereg utóvédjét alkotva folyamatosan harcban állt a támadó francia csapatokkal. A legsúlyosabb összecsapást június 12-én Pápa alatt vívták. János főherceg csapatai aznap Tétre érkeztek, ahol csatlakoztak a már ott állomásozó inszurgens Mecséry-hadosztályhoz. A két főparancsnok 12-én délután találkozott Téten Noszlopy Pál kúriájában. A találkozásnak nagyon komoly jelentősége lett a későbbiekre. Ugyanis a király az egyesült hadsereg feletti parancsnokságot János főhercegre ruházta, valamint utasította, hogy törzse vegye át a nemesi felkelő hadsereg irányítását. A nádort a király magához rendelte, hogy folytathassa a felkelés szervezését. Ezek a történések több kérdést vetnek fel. Törvényes volt-e az inszurrekció alárendelése a császári-királyi hadseregnek? Indokolható volt-e ez a katonai helyzettel? Hogyan alakultak a hadsereg vezérleti viszonyai? Meddig tartott ez az állapot? Az első kérdésre a válasz egyértelműen nem. A magyar törvények értelmében az inszurrekció parancsnoka a nádor. Ez a törvényt már június 12-e előtt legalább két ízben, a Kerekes-dandár elvezénylésekor 40 , és az Andrássydandár beosztásakor megsértették. Az Andrássy-dandár esetében egyértelműen indokolható a katonai helyzettel, de a Kerekes-dandár esetében, amelybe a két legjobban felszerelt lovasezredet osztották be, a helyzet nem ilyen egyértelmű. A hadi helyzet indokolhatta ugyan a császári-királyi fősereg megerősítését, de mivel az asperni csatában a dandár nem jutott szerephez, az indoklás nem nyert bizonyságot, és legalább a csata után helyre kellett volna állítani a törvényes állapotot. Ez jelentősen javította volna Magyarország védelmi helyzetét, mert a franciák nagyszámú könnyűlovassággal támadtak. A Kerekes-dandár elvezénylése tehát nem csupán törvénytelennek, de katonailag is rossz döntésnek bizonyult. Az inszurgens hadsereg, pontosabban annak Győrnél álló egységei alárendelése János főhercegnek az adott harci helyzetnek szükségképpen megfelelt. A két főparancsnok közül János főherceg rendelkezett több haditapasztalattal, tehát mindenképpen neki kellett A Kerekes-dandár a prímási és nyitrai lovasezredekből állt, és már május első felében a fősereg megerősítésére a Morvamezöre rendelték. A dandár jelen volt az asperni csatában is.
