Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Az 1809-es hadjárat Magyarországon - NAGY-L. ISTVÁN: A Belső-Ausztriai Hadsereg és a főparancsnokság kérdése

Sallomon-gránátoszászlóalj (16., 26., 27.) Van der Mühlen-gránátoszászlóalj (53., 62.) Albcck-gránátoszászlóalj (13.. 43.) Janusch-gránátoszászlóalj (19., 52., 61.) 5. Savoyen-dragonyosezred: 6 század 2. Hohenlohe-dragonyosezred: 6 század báró Splényi Ignác vezérőrnagy dandára: 9. Frimont-huszárezred: 8 század 2. József-huszárezred: 8 század 3. hadosztály: báró Knesevich Vince altábornagy Andreas von Stoichevich vezérőrnagy dandára: 1. likkai határőrezred: 3 zászlóalj 2. otocsáci határőrezred: 3 zászlóalj 3. ogulini határőrezred: 1 zászlóalj 4. szluini határőrezred: 1 zászlóalj 3. és 4. helyőrségi zászlóalj Tüzérség: 1 X 6 fontos dandárüteg 5x3 fontos dandárüteg 2x6 fontos pozíciósüteg 1x12 fontos pozíciósüteg 1 X 3 fontos tartaléküteg 9. hadtest: 30 gyalogoszászlóalj, 28 lovasszázad, 86 löveg, összesen: 22 290 fő A Belső-Ausztriai Hadsereg összesen: 53 gyalogoszászlóalj, 44 lovasszázad, 148 löveg, 47 190 fő A hadrendben megadott számok az előírt létszámot jelentik, attól a valóságban jelentős eltérések is lehettek. A csapatok feltöltöttsége megközelítette a 100%-ot, néhol azt még meg is haladta. A Hadseregnek alárendelték Belső-Ausztria landwehrcsapatait is, összesen 33 gyalogoszászlóaljat, előírások szerint 34 724 fővel. A landwehr a háború megindításakor még nem volt bevethető állapotban, Itáliában első vonalban éppen ezért nem is kaptak szerepet, csupán néhány zászlóalj látott el megszállófeladatot Friaulban. Belső-Ausztria elvesztése után a részben még szervezés alatt álló landwehr szétoszlott, mindössze 2561 fő érkezett meg Körmendre, viszont ezek a katonák kiváló harci szellemmel rendelkeztek. 3 A gránátoszászióaljak több gyalogezred gránátososztályaiból álltak. A zárójelben az adott zászlóaljat alkotó osztályok ezredszámait tüntettem fel. A továbbiakban ez nem jelzem. Albeck alezredes helyét később Chimani alezredes vette át.