Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
1809 és Pápa - MEZEI ZSOLT: „Szabadrablás" A francia katonaság kártételei Pápán és környékén 1809-ben
Tekintsük át röviden, hogy mi vezetett a francia hadsereg két órányi szabad rablásához, amely a város lakosságának oly jelentékeny károkat okozott. Mit mond a helytörténeti irodalom? A legelső feldolgozás, amely részletesen ír az 1809-es eseményekről, 1817-ben látott napvilágot Zsoldos János pápai tisztifőorvos tollából". Zsoldos a hadikórházak intézőbizottságának vezetője volt, s a veszedelem elmúltával a kórházi naplók adatait dolgozta fel és tette közzé. Ma is értékes és használható forrás a várostörténeti kutatók számára. Francsics Károly, pápai születésű veszprémi borbély 1848-ban kezdte el írni naplóját és visszaemlékezését, ebben így emlékezik a francia katonák fosztogatására: „Gondolhatni lehet, hogy hogy rohant a győzedelmes ellenség a városi lakásokra! ... és dúlt, rabolt, amit lehetett. Szülőimnél ugyan - mint aféle szegény mesterembereknél nem sokat találtak a hozzánk berohanok rabolnivalót; de azért egészen mentek nem maradtak, mert egyik közvitéz apám ujjáról a még megvolt arany jegygyűrűjét lehúzta, és a nyakáról új, fekete selyem nyakkendőjét eloldotta. S minekutána az ijesztő rabló két óra elmúlt: zörögtek a dobok, és a házak az ellenségtől megmenekültek. " Röviden foglalkozik a pápai francia betöréssel Füssy Tamás bencés is, aki 1858-ban 4 írta meg „Pápa szabadalmas mezőváros történetét". 0 is, akárcsak a többi szerző, a francia katonaság számára engedélyezett két órás „szabadrablást" egyértelműen annak tulajdonítja, hogy a borsosgyőri kapunál egy cigány orvul lelőtt egy Ayét 5 nevű francia őrnagyot, aki néhány nap múlva belehalt sérüléseibe 6 . Ugyanezt erősíti meg az 1905-ben megjelent városmonográfia 7 is, mely szerint a város kifosztása délután négy órakor vette kezdetét. „A magánházak mind megkapták a maguk látogatóit, s amit a dúlok érdemesnek tartottak, mindent összesz.edtek. " Más szerzők 8 tudni vélik, hogy több francia tiszt is elesett a városban folytatott összecsapásokban, s a fosztogatás egyszerűen bosszú volt. A legfrissebb publikáció 9 szerint a cigány katona által okozott incidens a francia forrásokban nem szerepel. „A történetet közvetlenül francia forrás nem erősíti meg. Egyetlen közvetett bizonyíték az 1. lovasvadászezred tiszti veszteséglistája, mely szerint az ezred 12-én egy főnyi veszteséget szenvedett. A sebesült tiszt később belehalt sérülésébe. Nincsen bizonyíték, hogy a tiszt ekkor sebesült meg, de kizárni sem lehet. " 10 Mindenesetre tény, hogy Eugene de Beauharnais, az Itáliai Hadsereg főparancsoka, Itália alkirálya délután 4 órától engedélyezte a két órai szabadrablást. Ennek főként magánszemélyek vagyontárgyai estek áldozatul, de forrásunk alapján láthatjuk, hogy intézmények is kárát látták a franciák látogatásának. Az „akció" 2 ZSOLDOS 47-76. 3 FRANCSICS 32. 4 FÜSSY 206-214. 5 Jean-Francois Hubert Ayét (Verdun, 1776. november 2.-Pápa, 1809. július 14.) Jacquinot dandárában szolgált. Vö.: WÖBER 18. "FRANCSICS 31. 7 KAPOSSY 84-85. 8 Az utcai harcokban elesett francia katonák miatt került sor a rablásra. Vö.: HORVÁTH-TÓTH 40-41.; TAKÁCS-PFEIFFER I. 71. „...a városban folytatott csatában még 16 francia tiszt esett el. Jenő, Itália alkirálya ezért bosszúból két órás szabadrablást engedélyezett." I. 71. 9 NAGY 113-150. 10 NAGY 131.
