Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

1809 és Pápa - HUDI JÓZSEF: Közigazgatás és honvédelem 1809-ben

hogy a nemesi felkelő hadak „eloszlását" 12-én tartják Pápán.

31 Jelképesen a pápai „mustrák", katonai szemlék jelentették a nemesi felkelés megyei eseményeinek keretét. A megye nemességének patriotizmusát a nádor az 1811. június 9-én tartott pápai díszszemlén ismerte el, ahol a veszprémi lovasezred kiemelkedő katonáit kitüntetésben részesítette.

32 Összegzés A Veszprém Vármegyei Állandó Deputáció működése a vármegyei igazgatás történetének rövid, de fontos fejezete. A megyét irányító testület lehetőségeihez képest minimalizálni igyekezett a háború anyagi és emberi veszteségeit, melyet a francia és osztrák császári csapatok, az átvonuló nemesi felkelők megfelelő ellátásával, a polgárok vagyonának védelmével kívánt elérni. Erőfeszítéseit összességében siker koronázta. A hazafias áldozatvállalás a nemesi felkelésben részt vevők, a közigazgatásban, az egészségügyben szerepet vállalók egyéni karrierjét is előmozdította. Esztergamy Ignác főszolgabíró, aki családfenntartóként és tisztségviselőként kétszeresen mentes volt a szolgálattól, önkéntesen jelentkezett a nemesi lovasezredbe, amelyben első kapitányi rangban harcolt.

33 Kun Pál szolgabíró szintén első kapitányként küzdött a lovasezredben.

34 Esztergamy nem kis részben 1809-es helytállásának köszönhette, hogy az 1810-es tisztújításon ismét főszolgabíróvá választották.

35 A nevezetes tisztújításon megújult tisztikar tagjainak többsége aktívan részt vett az ország védelmében. Kun László alispán helyére Bésán István került, másodalispánná felsőeöri Rába Boldizsárt választották. Az eddig említett szereplők közül Kupritz Mihály számvevővé lépett elő, Zsoldos János második főorvos lett. A főispán által kinevezett 22 táblabíró közt találjuk Boronkay Ferencet, Halász Bálint felkelő lovastisztet, Hanovszky Jánost, Hunkár Antal századoskapitányt és Kupritz Mihályt. A táblabírói kinevezés sokak számára belépőt jelentett a vármegyei politikai közéletbe. Két olyan jelentős politikust is ismerünk, akinek 1809-es érdemei szerepet játszottak karrierje emelkedésében: Kocsi Horváth Sámuel (1785-1857) megbízottként a nemesi felkelő ezred felszerelésében segédkezett, majd a felkelés során ifj. gr. Zichy Ferenc ezredparancsnok adjutánsa lett. 1810-ben azonnal megyei első aljegyzővé, 1820ban a veszprémi járás szolgabírájává, 1831-ben másodalispánná választották, 1837-1847 között az alispáni hivatalt viselte. Több alkalommal országgyűlési követe volt a megyének. Hunkár Antal (1783-1862) felkelő lovaskapitányt a nádor a Lipót-rend kiskeresztjével tüntette ki. 1839/40-ben, 1847/48-ban országgyűlési képviselőként, 1848/49-ben főispánként és kormánybiztosként, a magyar Függetlenségi Nyilatkozat egyik megfogalmazójaként írta be magát a megye és az ország történetébe.

36 31 VeML IV. 1. a. Veszprém Vármegye Állandó Deputációjának jegyzőkönyvei, 1810. január 4. no. 1152. 32 HUDI 2004. 13. 33 VeML TV. 1. a. Veszprém Vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei, 1809. április 5. no. 1. 34 Uo. VeML IV. 1. a. Veszprém Vármegye nemesi közgyűlésének jegyzökönyvei, 1810. május 7. No. 3. 36 A Hunkár-család és Hunkár Antal karrierjéről HUNKÁR 2000.