Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
1809 és Pápa - FERDI IRMFRIED WÖBER: A pápai ütközet 1809. június 12-én
gondozta betegeit, hogy öt francia katona ki akarja fosztani a házát. Amint egy tiszt megjelent, és kiderült, hogy a házat Lauriston tábornok szállásául jelölték ki, a katonák továbbálltak. A feljegyzések 151 károsult polgárról és összesen 21 177 forintnyi kárról szólnak. A fosztogatásokról több városi polgár pontos listát készített. Kamondy Ferenc írja: „Az ellenség bé jövetelének első napján mindjárt házamra ráütvén két sasszér bankóban 50 forintomat és igen könnyen 30 forintokat érő zsebórámat rablásképpen elvitte." Hering Mihály jelenti: „Azon szempillantásban amidőn bejött az ellenség, négy lovas sasszér megtámadván a zsebórámtól megfosztottak: 120 forint értékben; a bugyellárisombul másnap korán reggel lófarkú katonák kivettek 235 forintot." Ehhez hasonlóan írja Nagy István: „Folyó 1809-dik Esztendőben Június 12-én a Francziák Pápára bérontván, és Divisionis Generális Grouchynak emberei, Adjutánsa, más két tisztekkel, födeles szekerével, társzekerével, két fogott ökrös szekérrel, huszonöt Dragonyossal, kocsis és lovász emberekkel, negyvenkét lovakkal és nyolc ökörrel Házamhoz bészállván: 1. No. Négy font gyertyát elvittek 1 forintjával; 2-szor: tíz mázsa szénámat erőszakkal elhordták és megetették, mázsáját azon jó tavalyi szénát vévén 5 forintjával: 50 forint; 3-szor: 5 mázsa szalmámat is azon 50 darab marha alá, melyekkel az udvarom tömve volt, széjjel szórták és elpazarolták, mázsáját 2 forintjával: ára 10 forint; 4-szer: fél akó bort megittak 24 forintjával, az 12 forint 48 krajcár; 5-ször: egy nagy fél viselt magyar köpönyeget elrablottak, melly megért: 24 forintot; 6-szor: kamora ajtómat törték, pléhét-sarkait kifeszegették, elrontották, kocsiládámat összetörték, sajtárt, gyertyatartót s több más házi eszközöket elhordták; a kár summája: 100 forint 48 krajcár" Stern Simon írja: „Kész pénzre való 306 forintját az mellyet a Francziák elvittek; bora volt 25 akó 312 forint 30 krajcár értékben; egy akó rozs pálinkáját elvitték, mellynek ára 125 forint; törköly pálinkáját elvitték hordóval együtt 133 forint értékben stb." Francsics Károly borbély naplójában áll: „Gondolhatni lehet, hogy rohant a győzedelmes ellenség a városi lakosokra! És dúlt-rabolt, ahol mit lehetett (...) S minekutána az ijesztő rabló két óra elmúlt: zörögtek a dobok, és a házak az ellenségtől megmenekültek." Egy trombitajel szabadította meg a lakosságot a további fosztogatástól. A táborban maradt ellátmány mind a franciák zsákmánya lett. Június 12-én délelőtt 10 órakor érkezett János főherceg hadserege Tétre. A helytörténet június 18-áról hasonlóan számos fosztogatásról számol be: „Még most is ott álló lovas és gyalogos franczia katonák több rendbéli rablásokat visznek végre; a jobbágyságot embertelenül sok katonai fuvarral terhelik, a szekereket, igásállatokat erőszakkal elveszik tőlük." A téti károkról, a pápaitól eltérő módon nincsenek pontos feljegyzések. Csak általában szerepel a rablott dolgok között pénz, órák, gyertyák, bakancsok, kabátok, élelmiszerek, széna és szalma a lovaknak. Kiss István „Az utolsó nemesi felkelés" című könyvében Kisfaludy Sándorról, József főherceg parancsőrtisztjéről, aki egy feleségének küldött levelében arról ír, hogy a mihályfai pap a franciákat Meskó tábornok csapatinak nyomába vezette, mert Napóleon püspökséget ígért neki, ha jól kémkedik. Napoleon magyarokhoz címzett kiadványa némi hatást mutatott. Ács és Felső-Szilvágy lakosai megtagadták a robotot. Kiss István beszámol, hogy miskei parasztokról is: „A miskei parasztok (...) Malatinszky Antal közemberünket, aki Szentkutnál keresztül lövetett, és egy kocsin előre Pápára küldetett más közemberekkel együtt, aki őtet lovon kísérte, agyon akarták verni. De azt is látta az ezred segédje, hogy az oda való plébános ur az összecsődült parasztságot minden módon csillapította és az erőszaktételtől tartóztatta."
