Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

1809 és Pápa - FERDI IRMFRIED WÖBER: A pápai ütközet 1809. június 12-én

bontakoztak ki. Két alkalommal fel tudták tartani a franciák előrenyomulását. Az Alvinczy-gyalogezred 45 katonája, köztük a zászlóalj parancsnoka Gyárfás Sándor százados halt meg vagy esett fogságba. A sebesülteket a bencés és a ferences kolostorban berendezett kórházakban helyezték el, melyek új francia parancsnoka Maison doktor elrendelte, hogy az addig is ott dolgozó 3 orvos és 3 ápoló továbbra is végezze munkáját. Magyarász írja a helyzetről: „A pápai ütközet alkalmával első napon, a város végén lévő vágóhíd vagy mészárszék közelében, úgy szinte a városban a templom mellett egy kis utósereg volt felállítva Alvinczy ezredébül; mindketten lövéssel fogadták a francziákat; az első csapatbéliek közt különösen megérdemli az említést egy igénytelen kinézésű czigánykatona, ki a medve bőrös sisakú franczia vadász lovagok előtt kedélyesen ficánkoló fő tisztek egyik legfényesebbikére mutatván, bajtársainak előre monda: >az a fényes az enyim lesz ám!<; mire harmadszori lövés után a fényes generálist csakugyan lováról le is ejté, hozzáadván egyszersmind: >Ezt el ne felejtsék ám!<; Ezen sikerült merénylet után a vitéz ujpolgár életét biztosítandó a Borsós-ház előtti híd alá menekült, ahol három egész napig őt a jószívű szomszédság élelmezé." Zsoldos János főorvos is bemutatja a helyzetet a visszaemlékezésében: „az Alvinczy gyalogezredéből néhány katona a Borsos-Győri-kapu házainál felállottak, s a jámbor Kufár házánál egy cigány katona az élen előnyomuló francia lovasvadászok Ayét nevű ezredesét (aki Verdun közelében született és már két vitézi rendjellel rendelkezett) vesén lőtte." Ehhez a badeni Leibgrenadier-ezred története a következőt teszi hozzá: „Pápát az osztrákok tartották megszállva. A badeniek kibontakozott vonalban nyomultak előre, hogy betörjenek a város utcáiba. Lélekszakadva rohantak az embereink a menekülők után, akik szétverve és szétszóródva futottak. Emellett a lovasság is az üldözésre indult. Pápa túloldalán vonultunk fel, és ágyútűzben nyomultunk előre az előttünk fekvő magaslatra. Itt találta el egy ágyúgolyó a már gyakran emlegetett Christian Müller főhadnagyot, és kioltotta hősies életét. A helyben maradó ellenséggel szemközt élelem nélkül táborozott le az ezred a csatatéren. A badeni veszteség 11 főt tett ki.". Délután 4 óra körül a Colbert-dandár több mint 1.600 lovasával, és némi gyalogsági támogatással a Kálvária domb irányában egy támadással próbálkozott. Az azonnal megszólaló ágyútűz azonban egyből visszaűzte őket Pápa első házsora mögé. Ugyanebben az időben verekedte magát keresztül Pápán a Jacquinot-dandár a badeni vadászzászlóalj voltizsőr századával és a badeni gyalogsággal, és követte az Alvinczy-gyalogezredet a Gróf úton Gyimót irányában. A Főtéren további harcok dúltak a pesti lovasezred, a József főherceg-és az Ott huszárezred, valamint az egyre nagyobb számban beérkező francia lovasság között. A Tízes malomnál, a kastélyparkban, az Esterházy kastély mögött az Alvinczy-gyalogezred katonáit ismételten túlerővel támadták meg, többeket megöltek és elfogtak. A harc két órán keresztül tombolt. Az inszurgensek Takácsi felé vonultak vissza. Miután a visszavonuló osztrák tüzérség két lövege elnémult, a badeniek megszakították a harcot Ettingshausen vezérőrnagy utóvédével és sok fogollyal együtt visszatértek Pápára. A veszteségük 2 halottra és 9 sebesültre rúgott, a halottak között találjuk Christian Müller főhadnagyot a 2. Erbgroßherzog-gyalogezredböl. A szétszóródott huszárok megpróbáltak egyéni akciókkal a franciák kezéből megmenekülni. Szól egy történet egy huszárról, aki a Szent László utcán, a Kossuth Lajos utcán és a Vásár utcán keresztül próbált a Vásártér felé menekülni. Amikor ennek lehetetlenségét belátta egyenesen nekirontott a franciáknak a biztos halál tudatában. A belvárosban