Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Történelmi személyiségek 1809-ben - VLADIMIR BRNARDIC: A híresebb fiú híres apja

A török háború még nem ért véget, amikor megkezdődött a nagy küzdelem a forradalmi Franciaországgal, az a küzdelem, amely kisebb megszakításokkal csaknem két évtizedig tartott. A kimerült és megtizedelt határőrezredeknek ismét háborúba kellett vonulniuk. XVT. Lajos francia király kivégzése után az európai hatalmak, köztük Ausztria koalícióba tömörült a fiatal Francia Köztársaság ellen. A háború kitörésekor Franjo Jellachich az ogulini határőr gyalogezred alezredeseként szolgált. A francia haderő két összetevőből állt össze: reguláris sorezredekből és forradalmi önkéntes zászlóaljakból. Az önkénteseket a forradalmi hevület és francia nemzeti érzés fűtötte, de nem voltak képzettek, és az akkori katonai viszonyok között a sorezredek fölényben voltak velük szemben. De valami történt. A meglévő lehetőségeket kihasználva, és a megfelelő kiképzés hiányában a forradalmi hadsereg csapatai áttértek a csatározó harcmódra az európai hatalmak vonalharcászata ellen. A gyalogosok önállóan tüzeltek. Nem használtak zárt alakzatot, de megpróbálták kihasználni a terep nyújtotta előnyöket, rejtőzködtek bokrokban, dombtetőkön. Ilyen módon még az a hadsereg is képes volt legyőzni a vonalharcászatot. Ezek után mindegyik harcoló fél elkezdte megtanulni és alkalmazni a hadviselésnek ezt az új módját. Az osztrák hadsereg az új körülményekre különféle szabadcsapatok, az ún. Freikorps felállításával válaszolt. E^ek közül az egyik legelitebb a horvát-szlavón mesterlövész csapat volt (Croatische-slavonische Scharfschützer Corps). A csapatot a reguláris határőrezredek mesterlövész századaiból hozták létre. A mesterlövészek elit gyalogosok voltak, és az 1769-es szabályzat rendelte el felállításukat. Minden ezred két mesterlövész-századot állított fel. Nem képezték ki őket vonalharcászatra, de tűzharcra igen. Ezért az 1768M huzagolt csövű fegyverrel szerelték fel őket, amelyet egy vadászfegyver katonai célú átalakításával hoztak létre. Ez a fegyver kétcsövű volt, a csövek egymás fölött helyezkedtek el. A felső huzagolt volt, az alsó nem. Két kovás gyújtószerkezettel rendelkezett, az egyik az egyik, a másik a másik oldalon. A fegyver csöve rövid, alig több mint egy méter (3 láb). A cső űrmérete kicsi, több puskaporral sütötték el, így pontosabb és nagyobb lőtávolságú volt, mint a muskéták. A fegyver miatt egy különös táskát hordtak a mesterlövészek, valamint egy rudat kampóval a végén, amit pikának hívtak. Lövéskor erre támasztották a fegyvert. A pika szurony helyett is használatos volt, mert a puskához nem tartozott szurony. A mesterlövész csapatot 11 határőrezred egy-egy századából állították össze. Egy elit formáció volt, a legjobb, amit a határőrvidék ki tudott állítani. Tapasztalt határőrparancsnokként Franz Jellachich alezredest nevezték ki a csapat élére. Jellachich mesterlövészei Bjelovarban gyülekeztek 1793 januárjában, és onnan indultak az Osztrák Németalföldre. Háromhavi menetelés után a francia-németalföldi határra érkeztek, és már májusban bekapcsolódtak a harcokba. Harcmódjuk miatt a mesterlövészek általában a front első vonalában harcoltak elő-, illetve utóvédként, de mindig Jellachich-csal az élükön. Négy éven keresztül a csapat élén és vele együtt Jellachich kitüntette magát a Valenciennes-i csatában, következő évben Temleuve-nél és Fleur-nél, majd 1795-ben Wüllen és Messenheim mellett, végül az utolsó évben Sankt Wendel, Würzburg és Aschaffenburg mellett.