Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Történelmi személyiségek 1809-ben - ZACHAR JÓZSEF: A magyar nemesi felkelés főparancsnoka, József nádor történelmi személyisége

így meghatározó körülmény lett, hogy II. József két házasságából fiúgyermek nem született, legidősebb öccse, Károly József főherceg már korábban elhunyt, így utóda birodalmában következő öccse, II. Lipót lett. Az a II. Lipót, aki, miután letette az országgyűlés előtti esküt, és királlyá koronázták, uralkodói jelmondata jegyében „jámborsággal és egyetértésben" visszatért Magyarországon az alkotmányos kormányzáshoz. Ennek jegyében, negyedszázad mulasztását pótolva, az országgyűlésnek nádorválasztást is engedélyezett. Az uralkodóház és a magyarság kiegyezésének jeleként és zálogaként pedig a királyi felségjogokat az uralkodó távollétében gyakorló legfőbb méltóságnak egyenesen a már korábban magyarországi helytartóvá kinevezett Sándor Lipót főherceget, II. Lipót császár-király negyedszülött fiát jelölte, akit közfelkiáltással meg is választottak. Azért a negyedszülöttet javasolta, mert a legidősebbet, Ferencet, saját császári és királyi utódának tette meg, a másodszülött Ferdinándra toszkánai nagyhercegségét hagyta, ugyanakkor a harmadszülött Károly főherceg már jeles hadvezér volt, aki katonai pályáját kívánta folytatni. Hamarosan újabb fejlemények következtek. Már 1792-ben váratlanul elhalálozott II. Lipót, és a „törvénnyel és hittel" trónra lépő I. Ferenc lett a magyar király, majd ugyanő II. Ferenc néven a német-római császár is. 1795-ben pedig még az előbbi fejleményeknél is váratlanabbul a laxenburgi kastélyában ünnepi tűzijátékot előkészítő Sándor Lipót nádor ifjan belehalt egy tragikus robbanás során szerzett szörnyű égési sebeibe. Addigra már nem élt az őt követő két öccse, Albert és Miksa főherceg sem. A már évek óta folyó francia forradalom háborújának körülményei közepette 1795-ben a magyar nádorsággaFkapcsolatosan a dinasztia azonnal arra gondolt, hogy a váratlanul elhunyt Sándor Lipót nádort következő öccse, az akkor már 19. életévét betöltött József Antal főherceg kövesse, akit I. Ferenc sietve ki is nevezett Magyarország helytartójává. Korábban a toszkániai születésű József főherceg csak egyszer, bátyja koronázása alkalmából, 1792-ben töltött néhány hetet a magyar felségterületen. Apja kívánsága szerint Firenzében nevelkedett, aki saját szavaival azt kívánta, „hogy fiából nemes lelkű ember váljon, mert herceggé már született". A szokásos módon a gyermek a családi német és a hercegségbeli olasz nyelven megismerkedett kora elemi és középiskolai tananyagával, megtanult latinul és franciául is. Különösen a történelem, a földrajz és a biológia érdekelte. Ifjan a politikai és a jogi tudományokba vezették be, majd tizennyolc évesen a hadimesterséget kellett elsajátítania a tulajdonába adott ezred élén. Eközben érte az élete egész további folyását meghatározó változás, a magyarországi helytartói kinevezés. Uralkodó bátyja útba indító szavai szerint: „Mostantól a Monarchia legszebb tisztségét viseled, e tisztedben a legnagyobb szolgálatokat teheted az államnak és házadnak. Hatalmas és nemes nemzetnek az élére kerülsz, egy olyan birodalom élére, amelynek kiapadhatatlanok az erőforrásai, és ezeket az eddigieknél is jobban ki lehet aknázni. Ezek majd az ausztriai ház legfontosabb erejét adják. Fő feladatod tehát, hogy megnyerjed ennek a nemzetnek a becsülését, bizalmát és szeretetét, ehhez latba kell vetned minden erődet. A magyar nagyon tüzes, és nagyon kényes kiváltságaira, ezen kívül bizalmatlan, de törvényeinek szigorú megtartásával könnyen ki lehet vele jönni." A továbbiakban I. Ferenc még az emberség, őszinteség, bizalomkeltés, nyelvtudás, jogismeret, ellenőrzés és feszültségoldásra törekvés elsajátítására és gyakorlására hívta fel helytartó öccse figyelmét.